Fitness Akadémia
Csatlakozz
Kapcsolat
1033 Bp., Hévízi út 1.
Hétfőtől - péntekig, 10-14 óráig
Mobil: | +36 (30) 506-0483 |
E-mail: | titkarsag--.at.--fitnessakademia.hu |
Nyilvántartásba vételi szám:
B/2020/000294
Engedélyszám: E/2021/000022
Az elmúlt időszakban, a felülés káros hatásai mellett, a hiperextenziós gyakorlatokra is egyre nagyobb figyelem hárul. De vajon tényleg káros ez a típusú gyakorlat?
Mint azt sokan tudjátok, már lassan 10 éve edzőket oktatok, és gyakran találom szembe magam a diákjaim részéről olyan kérdésekkel, mint például a címben is szereplő hiperhajlítás és annak hasznos, vagy káros volta. Ebből fakad, hogy a mélyhátizmok gyakorlatainak ismertetése során külön figyelmet fordítok erre, mivel úgy érzem, hogy az interneten keringő információk elég egyoldalúan közelítik meg ezt a témát. Nagyon nehéz az online cikkek között megtalálni azokat, melyek mélyrehatóan körül járják az egyes témaköröket és nem csak részinformációkat tartalmaznak. A hallgatók, olvasók, ezért jogosan érezhetik, hogy nem tudják egyértelműen eldönteni, mi is az igazság.
Nézzünk meg néhány alapvető tényt a hiperhajlítással összefüggésben.
Anatómiailag vizsgálva a kérdést, egyértelműen kijelenthetjük, hogy a gerinc mozgásai között szerepel az extenzió, mint mozdulat. Igaz, hogy az egyes szakaszok eltérő mértékben képesek extenziós mozgásra, de az is tény, hogy éppen a legtöbbet emlegetett lumbális szakaszon az egyik legnagyobb a flexiós-extenziós mozgások lehetősége. Ez felvet egy sor kérdést, többek között azt, hogy miért alakult ez így az evolúció során, ha káros a gerincünk számára, vagy amit többen is állítanak, hogy ez nem a valódi funkciója a gerincünknek?
Egyedfejlődés oldaláról, ha nézzük, akkor pedig láthatjuk, hogy megszületésünk után a mozgásfejlődésünk legtöbb jelentős mozzanata elképzelhetetlen lenne a gerinc hátra hajlítása nélkül. Amikor a csecsemő megemeli a fejét, átfordul, majd kúszik, ezek mind igénylik a törzsünk ilyen irányú mozgását. Ezen felül a kettős S alakú görbület kialakulásához is nélkülözhetetlen.
A manapság oly divatos funkcionális szemlélet értelmében az is elfogadható, hogy a gerincfeszítő izmoknak - több más tartásért felelős izommal együtt - az egyik legfontosabb funkciójuk a test különböző helyzetekben való megtartása, valamint a felsőtest előre történő elmozdulásának lassú fékezése. Ez így rendben is van, de a nagy funkcionális világban, azért ne feledkezzünk meg arról sem, hogy bizonyos élethelyzetekben, vagy munkamozdulatokban előfordul, hogy "hátra kell hajolnunk". Úgyhogy nekem senki ne mondja, hogy ez nem funkcionális!
Ha ezeket a mozdulatokat vesszük alapul, mindenki számára könnyen belátható, hogy igaz ritkán kell végeznünk, de ha mégis elvégezzük évente néhány alkalommal, nem kell félnünk, hogy rögtön károsítani fogja a gerincünket. Ezen az alapon akkor az is nyilvánvaló, hogy a hiperextenziós padon, vagy a talajon időszakosan és helyesen végzett hiperextenziós gyakorlatok nem, hogy nem károsak, hanem még hasznosak is lehetnek a gerinc mozgékonyságának fenntartása szempontjából. Bármely mozgás, amit nem gyakorlunk, mozgásbeszűküléshez vezet, ami további mozgásszervi problémák okozója lehet. Ezért ha valaki azt mondja, hogy ez, vagy az a mozgás tilos, akkor álljunk már meg egy pillanatra és kérdezzük meg tőle, hogy oké, de kinek, vagy milyen körülmények között?
Itt is hoznék egy "funkcionális" példát. Állítsatok egymás mellé egy fiatal-, egy közép- és egy időskorú átlagembert és kérjétek meg, hogy hajoljanak hátra úgy, hogy a térdüket ne hajlítsák be. Azt fogjátok látni, hogy az életkor előrehaladtával egyébként is jelentősen beszűkülnek a gerinc mozgásai, ez különösen igaz az extenziós irányra és flexiós túlsúly lesz tapasztalható. Ha állandóan csak Plank-kelünk és kizárólag stabilizáló gyakorlatokkal terheljük magunkat, akkor az, a mobilitás rovására fog menni és néhány év múlva a Plank típusú gyakorlatok arzenáljával lesz tele az internet, hogy milyen káros a szervezetre.
Egyes gerincsérveknek például kifejezetten kedvez az extenziós irány, más esetekben valóban ronthat a beteg állapotán. Logikusan, ha valaki naponta több tíz, vagy száz ilyen gyakorlatot végez, az rövid időn belül érezni fogja a derekát és hosszú távon komolyabb degeneratív elváltozásokat is szerezhet. De mondjon nekem valaki egy olyan gyakorlatot, amire ez nem igaz! Bármely gyakorlatot nézzük, mindegyikre igaz, hogy rendszeresen, nagy mennyiségben, helytelenül, esetleg időre végezve, komoly mozgásszervi panaszok kialakulását okozhatja. De itt sem a gyakorlattal van a baj, hanem a mennyiséggel, a gyenge izomerővel, a helytelen kivitelezéssel és a hibás edzői tevékenységgel.
Nem árulok el nagy titkot, hogy a megoldás itt is a helyes kivitelezés, a mértékletesség és a gyakorlatot végző személy beható ismerete. Gondoljuk csak végig egy irodai munkát végző személy mindennapjait. Egész nap ül az asztalnál a monitor előtt, évekig, évtizedekig. Mi jellemzi az ő testtartását? Napi 8-10 órás munkanapot nézve, a munkaideje minimum 2/3 részét ülve tölti. Itt ne vegyük bele az egyszerűség kedvéért azt a tényt, hogy a munkakörülmények a legritkább esetben ideálisak a munkavégzéshez. Gondolok itt az ergonomikus munkakörnyezetre, az asztal, a szék, a monitor helyes beállítására és így tovább.
Na, de térjünk vissza az alap felálláshoz. Kedves munkatársunk reggel megérkezik és beül a székébe, belefeledkezik a munkába. Feje előrehelyeződik, háta domborúvá válik, vállai előre esnek és így ül órákig. Ebben az esetben igaz nem egy gyakorlatról van szó, mégis ezrek, százezrek életét teszi tönkre és tökéletesen párhuzamba állítható a címben szereplő mozdulattal. Kijelenthetjük akkor, hogy az ülés káros? Dehogyis! Alapvető testhelyzetünk az ülés. Megfelelő széken, fotelben, rövid ideig, helyesen végezve, kifejezetten pihentető, energiával feltöltő, kellemes érzést kölcsönöz. Évekig, évtizedekig végezve viszont degeneratív gerincbetegségek forrása lehet!
Praxisom során gyakran találkozom derékfájós emberekkel. Sokan előre jelzik, hogy nem tudnak ilyen mozdulatot csinálni és kerülik mindennapjaikban a gerinc hátrahajlásával járó helyzeteket, mert rövid időn belül fájdalmat okoz nekik. Ez egy valós probléma, de az esetek túlnyomó részében a valódi ok, hogy gyenge a gerincfeszítő izomzat és megfelelő előkészítés nélkül valóban alkalmatlan a feladat elvégzésére. De, amint megtörténik az izmok erejének a helyreállítása, a gyakorlat helyesen kivitelezve, már nem okoz gondot.
A hyperhajlítás helyes kivitelezése hiperextenziós padon a következő:
Remélem, sikerült mindenkit gondolkozásra késztetnem, mai gondolatébresztőmmel! Legyetek kiváló szakemberek, kérdőjelezzetek meg mindent, amit hallotok és gondoljátok végig mindig, mielőtt véleményt alkottok róla!