Ezt javítsd ki a kettlebell swingedben!

Egy korábbi cikkünkben már esett szó a kettlebell swing pozitív hatásairól. A mozdulat során az egyik legalapvetőbb és ezzel együtt legerőteljesebb funkcionális mozgásmintát, a csípőhajlítást (hip hinge) végezzük. Segít aktiválni a sok ülés miatt, eredeti funkcióját - esetenként jócskán - elvesztett farizmot. A teljes hátsó mozgásláncot aktivitásra bírja, ami az "emberi test erőműve". Segítségével vagyunk képesek járni, bármit felemelni, felvenni, de egyáltalán két lábon állni is.Támogatja a helyes testtartást, a szintén inaktív lapocka környéki izmokat is munkára bírja. Az egész testet dolgoztatja állandóan, teljes feszítésre kényszerít és kiválóan edzi a törzsizmot, funkciójának megfelelően. Erősebbé, egészségesebbé tesz és a mozdulat felső holtpontján még egy kis “pihenőt” is biztosít.

Szerteágazó pozitív hatásai és a más sportokra vonatkozó transzferhatásai miatt nagy és töretlen népszerűségnek örvend funkcionális körökben. Ki is érdemelte.

A kivitelezés külső szemmel nézve egyszerűnek és könnyűnek tűnhet, flow jellege miatt és a csípőhajlítás természetes mivoltából fakadóan (és pár ezer ismétlés után valóban az is). Mégis kezdők, és haladók, nagyon könnyen hibákba csúszhatnak.

Nincs tökéletes mozdulat, de törekedni kell rá!

Egy ilyen összetett és egész testet egy egységként dolgoztató gyakorlatban nagyon könnyű hibákat ejteni és ha nincs folyamatos külső kontroll, ezeket a hibákat jól be is gyakorolni. Egy egyszerű izoláló gyakorlatban, mint mondjuk egy csigás "bicepszhajlítás" jóval nehezebb hibázni, hiszen néhány alapelvet betartva és általában tükör előtt gyakorolva könnyedén végezhető szabályosan. Ha egész testünk dolgozik, az ideálisnak vélt mozgást gyakran befolyásolják a rossz beidegződések, reflexek, tartáshibák, testtudatbeli hiányosságok és bizony a figyelmetlenség is. A swing esetében ráadásul nem dolgozhatunk "tükörből", mert a fej pozíciója is meghatározott, komoly károkat okozhatunk a gerincünkben helytelen tartás esetén.

A jó hír viszont az, hogy alaposan átgondolt, és az évek, sőt már évszázadok során tökéletesített technika segítségével tükör nélkül is egy nagyon erős fegyvert kapunk a hátfájás, a tartáshibák és a gyengeség ellen.

"A swingtől fáj a derekam!" - Nem, ahogy TE swingelsz, attól fáj a derekad.

Kettlebell oktatóként gyakran szegezik nekem a kérdést ismerősök, idegenek, hogy azt hallották, olvasták vagy rosszabb esetben tapasztalták, hogy a swingtől fáj a hátuk, derekuk. Szakemberek is gyakran hozakodnak elő azzal, hogy rossz hatással van a lumbális gerincszakaszra. Aztán amikor a tettek mezejére lépünk, azonnal kiderül, hogy az általuk végzett mozgássor köszönő viszonyban sincs a kettlebell swinggel, közönséges gerincgyilkolásnak sokkal inkább nevezhető és ez meg is magyarázza a fájdalom okát.

Következő lépésként rendre kiderül, hogy autodidakta módon, a "YouTube Akadémiáról" lesték el a gyakorlatot és próbálták utánozni amit a videón láttak. A rossz hír, hogy ez nem működik, vagy csak nagyon ritkán működik. A swing esetében rengeteg dolgora kell figyelni és komoly testtudattal kell rendelkezni. A felhasználó, míg haladó szinten elsajátítja a mozdulatot, jobb tartásra, fejlettebb testtudatra, jobb közérzetre, fizikai erőre tesz szert, nem beszélve arról, hogy egy igen hatásos eszköz lesz a kezében (megfelelő körülmények között alkalmazva) a zsírégetéshez is.

Kezdők: kezdő hibák, haladók: haladó hibák

A mozgástanulás szakaszain átpréselve magunkat, a különböző szinteken különböző típusú hibákba botlunk. Kezdő szinten elsősorban a koordináció kezdetleges állapota miatt, haladó szinten pedig a tartáshibák és a “belekényelmesedés” miatt alakulnak ki olyan helytelen kivitelezések amik jobb esetben "csak" a hatékonyság rovására mennek, rosszabb esetben sérülésveszélyesek is lehetnek.

Mindkettőt érdemes elkerülni, ezért válogattam össze a tapasztalataim alapján leggyakrabban jelentkező problémákat.

Kezdő hibák

A swing tanulását mindig a deadlift mozdulatával kezdjük. Az oka egyszerű: a két gyakorlat alsó és felső holtpontja gyakorlatilag megegyezik és a deadlift statikus jellege lehetőséget biztosít a helyes végpozíciók elsajátítására, korrigálására. Csak és kizárólag helyesen végzett deadlift után térhetünk át a swingelésre.

• Beeső térdek

A szaggitális síkban végzett erőgyakorlatok esetében ökölszabály, hogy a combcsont és a nagylábujj egy irányba kell nézzen. A swing során vállszéles terpeszben és körülbelül 15-30°-ban nyitva. Így lesz biztonságban a térdízület. Bizonyos mozgásbeli diszfunkciók velejárójaként (pl. inaktív farizom) mozgás közben ez nem tud megvalósulni és a térdek berogynak. Hosszútávon ez végzetes lehet a térd épségét tekintve, ezért mindenképp kerülendő.

Törekedj az alsó holtponton a függőleges lábszárakra, nyisd a csípőd, ha kell, akaratlagosan tarts ellen a befelé bukó térdeknek!

• Görbe hát

Az edzés ideális esetben az egészségünket kell, hogy szolgálja. Ahol ez nem teljesül, azzal nekünk nincs dolgunk, éppen ezért a cikknek sem témája. A legfőbb, mindent felüríró szempont pedig a gerincünk védelme.

Sok szempontból lehet a kérdést közelíteni, de a legfontosabb és legegyszerűbb tézis számunkra, hogy mindig neutrális pozícióban kell terhelnünk. A normál, “egyenes” pozíciót, a természetes, dupla “S” görbületét megtartva és helyes szögben terhelve tonnákat kibír gond nélkül, hiszen ez a dolga. De a legapróbb csavarásra vagy hajlításra képes akár végzetesen is megsérülni.

Ezért swing közben is kötelességünk a maximális biztonságra törekedve, egyenes háttal mozognunk. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a gerinc a farokcsonttól a koponyáig tart, nem csak a deréki és háti szakaszból áll, ezért a hátraszegett fej (ún. csirkenyak) pozíció is ártalmas az egészségre.

• A "kanalazás"

Gyakran megfigyelhető tapasztalatlan swingelőknél, hogy a kettlebell a térd vonala alatt mozog, a pozitív szakaszban a csípő és a kar munkája "kanalazó" mozdulatra emlékeztet. Ezzel általában együtt jár a görbe hát és az előre tolódó térdek. Kezdő szinten és viszonylag kis súly esetében a térdek előreengedése tilos. Csökkenti a hatékonyságot és a guggolás felé közelíti a tiszta csípőhajlítás mozdulatot. Az eredmény pedig egyik mozgásmintára sem hasonlító kivitelezés lesz. Nincs értelme. A lábszáraknak oldalnézetből is függőlegesnek kell lenniük a swing során.

A kettlebell helyes útja a térdek vonala felett kell átíveljen. Ha ez nem valósul meg, "derékból emelés" történik és ez az, ami igazán káros a gerincre nézve. Rendkívül sérülésveszélyes. Ha "kanalazást" tapasztalsz magadon és nem tudod kijavítani, kérd szakember segítségét!

• Karból emelés

Teljességgel szükségtelen és rossz kivitelezés a kar segítségével emelni a kettlebellt. A kettlebell swing egy csípőhajlítás, tehát a szükséges erőt a csípő generálja, annak segítségével gyorsítjuk a kettlebellt. Visszafelé pedig a csípőnek adjuk vissza a kettlebell mozgási energiáját, hogy az alsó holtponton lefékezve újból a törzs izmainak megfeszítésével indítsuk útjára.

A karok csupán mint két kötél a végén egy-egy kampóval tartják a kettlebellt, ezzel persze remekül fejlesztve a fogáserőt, amelynek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A vállból, esetleg bicepszből történő emelés tehát teljességgel felesleges és helytelen is.

• Lassú kivitelezés

A swing egy ballisztikus gyakorlat, aminek a gyakorlati jelentőssége annyi, hogy a súlyzó gyorsítására kell törekednünk. Tehát nem lengetjük, lóbáljuk, hintáztatjuk a súlyt, hanem az alsó holtponttól a felső holtpont felé maximális gyorsításra törekszünk. A csípőnek, mint egy megfeszített íjnak, kell kipattannia és a helyére érkeznie minden egyes ismétlés során. Lassú swing nincs.

A swing tehát a leggyorsabb mozdulat, amire a csípőddel képes vagy. Minél robbanékonyabb, annál erősebb, annál jobban tanulsz meg feszíteni, annál több energiát emészt fel, tehát annál több zsírt is éget majd.

Nem működik a swinged, nem érzel közben semmit, esetleg nem segíti a zsírvesztési céljaidat? Csináld gyorsabban!

Haladó hibák

Haladó swingelőnek akkor nevezünk valakit, ha jó pár ezer ismétlés után teljesen automatikusan, gondolkodás, nehézségek és különösebb rákoncentrálás nélkül is képes biztonságosan, hatékonyan és a fenn taglalt hibákat elkerülve végezni a lendítést. Ekkor újabb, a mozgás minőségét befolyásoló faktorral kell számolnunk, amik az elbizakodottság, a figyelmetlenség és a "belelustulás".

• Csípő hátratolás helyett előredőlés

Szinte minden haladó menetrendszerűen beleesik abba a hibába, hogy amikor nagyobb súllyal kezd el dolgozni, már nem annyira kényelmes hátratolni a csípőt, arra viszont jól emlékszik, hogy a mellkast milyen mélységig kell leengednie és átesik a ló másik oldalára. Hevenyészett csípőhajlítás helyett "derékból" történő előredőlés lesz az eredmény, amit sokszor a kvitelező nem is érez. Ez azért nagyon veszélyes és alattomos, mert a terhelésmegosztás elvét megszegve és a hátsó mozgáslánc elemeit nem megfeleően bevonva a mozgásba, a lumbális gerincszakaszt túlterheli, míg a hajlítók (hamstrings) alulterhelődnek.

Ez a diszbalansz a hatékonyságot is tönkreteszi és a derék egészségét is veszélyezteti. Told hátra a csípőt, ne csak előredőlj!

• Hajlított kar

A hardstyle kettlebell edzés Chief Instuktorától, Brett Jonestól hangzott el viccesen, hogy "Don’t T-rex the swing!", vagyis "Ne T-rexezz a swingben!" - utalva arra, hogy a felső holtponton a T-rex "kezeire" emlékeztető, hajlított kar nem elfogadható.

Általában két oka lehet ennek a hibajelenségnek. Egyrészt a lustaság, mert komoly erőkifejtést igényel nyújtva tartani a karokat és feszíteni a teljes testet sok-sok ismétlés után. De ez sajnos egy keserű pirula. Nem, nem az, tanuld meg jól csinálni és nyerd ki belőle a számodra előnyös hatásokat!

A másik ok, hogy a csípő lökő munkáját egészíti ki azzal, hogy hajlított karral gyakorlatilag "kihúzza" az alsó holtpontról a kettlebellt. Nem igazán sérülésveszélyes, de a hatékonyságon rengeteget ront és arról árulkodhat, hogy az illető nem feszíti a törzsét. Ez utóbbi viszont már a sérülés előszobája.

• Hátracsapott térd

Talán a legalattomosabb hiba mindközül. Egyrészt az avatatlan szemek elől rejtve marad, mert nagyon nehéz eldönteni, hogy a térd optimális feszítését valóban az egész test, szűkebb értelemben pedig az alsó végtag feszítése hozza-e létre (ez a helyes), vagy pedig a robbanékonyságból és elkapkodott izomfeszítésből adódó térd "hátracsapás", ízületi túlfeszítés történik.

Ez utóbbi borzasztó káros, mert minden egyes ismétlésnél extrém terhelést kap a térdízület, ami rövid és hoszzútávon is egészségtelen. Másrészt a térd az egyik leginkább sérülékeny, és ezzel együtt az egyik legnehezebben rehabilitálható terület. Könnyen belátható, hogy míg egy csukló, könyök, vállsérülés esetén a mindennapi életben a nyilvánvaló kellemetlenségeket leszámítva nem okoz gondot a tehermentesítés és a pihentetés, addig a térd esetében minden egyes lépésnél az egész testsúly nehezedik rá, gátolva ezzel a felépülést. Sérülés esetén tehát minden egyes lépéssel a pihentetés és a gyógyulás ellen dolgozunk. Ebben az esetben is igaz, hogy a problémát nagyságrendekkel könnyebb megelőzni, mint utólag kezelni, de ez nagyjából minden sportsérülésre igaz.

A tanácsom tehát: A felső holtponton ne arra törekedj, hogy kinyújtsd a térded, mert abból "hátracsapás" lesz, sokkal inkább a sarkaddal próbáld nagyon erősen nyomni a talajt! Amíg ki nem próbálod, ez nehezen értelmezhető és látványra is nagyon kevés különbség tapasztalható. Érzetre viszont óriási az eltérés és ha helyesen jársz el, folyamatosan erősíted a térd stabilizáló izmait és ezt nagyon meg fogja hálálni.

Összességében a swing egy remek eszköz lehet a tarsolyunkban, ami a vészmadarak és hozzá nem értők örök vijjogása ellenére semmiféle rossz mellékhatással nincsen helyes kivitelezés(!) esetén. Ha ismered már, csiszolgasd, videózd le magad és vizsgáld kritikus szemmel a leÍrtak alapján, esetleg időközönként ellenőriztesd le egy kettlebell oktatóval! Ha nem ismered, tanuld meg egy oktatótól és gyakorold, meg fogsz lepődni a hatásain!