A hatékony hasizom edzés 5 legfontosabb tényezője

Ahhoz, hogy kellő körültekintéssel járjuk körbe a has és tágabb értelemben véve a törzs edzésének hatékony módszerét, meg kell értenünk annak működését és főleg funkcióját.

Amikor a has izmáról beszélünk, sokan csak az egyenes hasizmot (m. rectus abdominis) értik alatta, mert ez húzódik a felületen, ez a leglátványosabb és adja - ideális esetben - a "kockás has effektust". Valójában ennél sokkal összetettebb rendszerről beszélünk.

Ennek a cikknek nem célja az anatómiai fejtegetés, de azt mindenképp szögezzük le, hogy a has izomzatára leginkább a törzsön futó stabilizáló izmok együtteseként kell gondolnunk! Páncélként veszi körbe törzsünkent a felületes és mély izmokkal együtt, sőt, funkcionális szempontból a gerinc feszítő izmait is ide soroljuk. Ennek oka végtelenül egyszerű: az idegrendszer nem külön izmokban gondolkodik, hanem ún. mozgásminták mentén szervezi az ember mozdulatait. Tehát egyetlen izmunkat sem tudjuk megfeszíteni, használni anélkül, hogy rengeteg másik ne aktiválódna vele párhuzamosan és látná el anatómiai funkcióját.

A mi esetünkben, a has izomzatánál a fő funkció a törzs stabilizálása. Ezt az élettani szempontból nagyon fontos funkciót pedig csak a törzsünket övező "izompáncélzat" együttműködve képes ellátni. Az agyunk szerencsére ezzel tisztában van és nem tudjuk megvalósítani az egyes izmaink külön megfeszítését, teljességgel hasztalan is volna.

Ezeken az alapokon nyugvó gondolatmenet segítségével nézzünk meg 5 olyan alapelvet, amit érdemes figyelembe vennünk, ha igazán hatékony hasedzést (de a fentebb leírtak alapján könnyű belátni, hogy sokkal helytállóbb a törzsedzés kifejezés) szeretnénk végezni:

1. Mindig feszíts!

A stabilizálás, mint kitárgyalt fő funkció gyakorlatilag minden ébren töltött órában (sokszor alvás közben is) megvalósul. Ha nem így lenne, nem tudnánk két lábon állni sem, mert a gerincünk összerogyna és rongybabaként csuklanánk össze. De az ülés sem lenne kivitelezhető, sőt a magatehetetlen fekvésen kívül lényegében semmi. A fizikai igénybevételt jelentő edzésről már nem is beszélve. Éppen ezért a hasizmok "hozzászoktak" a folyamatos feszítéshez és a folyamatos munkához. Nekünk ez azt üzeni, hogy ha fejleszteni kívánjuk, hasonló jellegű, de nagyobb intenzitású terheléssel kell dolgoznunk. Bármilyen gyakorlat végzése közben, mindegy hogy esetleg eszedbe sem jut, hogy ott a hasad is dolgozik (dolgozik, hidd el!) - legyen az fekve nyomás, guggolás, saját testsúlyos feladatok - mindig minden pillanatban feszítsed a hasadat!

2. Légy stabil!

MInden egyes mozdulatnál, gyakorlatnál a hasad feszítése lesz a kulcsa annak, hogy ne sérüljön a gerinced. Soha nem hagyhatjuk, hogy a deréki gerincszakaszt "hajlítsuk", vagy "forgassuk" (rotáljuk). A háti gerincszakasz már más felépítésű, azt lehet mozgatni, sőt kell is bizonyos mértékben. De a derekunk más. Itt tudok szolgálni egy jó hírrel: A törzsünk izomzatának pontosan az a célja, hogy ezek a hajlítások, feszítések és csavarások ne tudjanak megtörténni. Egyetlen dolgunk van: legyen a lehető legfeszesebb a törzs bármilyen fizikai igénybevételnél és derekunk biztonsága garantált!

3. Ne erősíts rá a diszfunkcióra!

A lakosság azon része, aki edzésre adja a fejét, döntő többségében az egészségének visszaállítását, megőrzését tűzi ki célul és ez így rendben is van. Ez viszont felvet egy nagyon fontos, szem előtt tartandó körülményt: Az edzéseket úgy kell megszerveznünk, hogy az egészségességet támogassák!

Bagatell dolognak tűnik, mert mondhatnánk azt, hogy "De hát, ha lemegyek a terembe edzeni, az már egészséges, nem?" Nem. Félig. A válasz nem ilyen egyszerű. A testmozgás már önmagában egészségesebb az inaktív életmódnál, ez igaz. Viszont nagyon fontos tényező, hogy abban a pár órában, amit az edzőteremben töltünk, a lehető leghatékonyabban támogassuk a mozgató szerverendszerünk természet adta igényeit és ne rontsuk tovább a helyzetet helytelenül megválasztott gyakorlatokkal!

Végtelenül egyszerű példa. A testedzést végző emberek jelentős része irodai munkából él. Ezen felül (legyünk őszinték magunkkal), amikor csak lehet, a telefonunkat bámuljuk lehajtott fejjel. Gondolhatnánk, hogy "És akkor mi van?". Az van, hogy ha ezt sok évig "gyakoroljuk", testünk struktúrája alkalmazkodik ehhez. A fejünk előbbre tolódik, a vállak "beesnek", a lapockát stabilizálni hivatott izmok túlnyúlnak, a mellizmok berövidülnek és létrejön egy egészségtelen tartás, ami hátfájáshoz, fejfájáshoz, belső szervi problémákhoz és még rengeteg távolba mutató problémához vezet. Ezt Janda-féle felső kereszt szindrómának nevezzük. Ebben a hanyag pozícióban élünk szinte folyamatosan, aligha tűnik jó ötletnek az edzésen is ezt a rossz tartást gyakorolni. Sajnos a hasprés, felülés jellegű dolgok pontosan ebbe a tartásba kényszerítik a testet.

Emiatt ha az egyén hasonló problémákkal küzd (a lakosság döntő hányada), sokkal inkább preferálandók a haskerék típusú gyakorlatok és a törzsgyakorlatok királya: a plank!

4. Ne izolálj!

Ezt a tanácsot lesz a legkönnyebb betartanod, hiszen nem is tudsz. Ez is egy jó hír, hiszen így "akaratunk ellenére" fogjuk dolgoztatni azokat az izmokat is, amik szerepe kulcsfontosságú, de nem is gondolnánk rá. Ha a hasad dolgozik, az egész törzsed dolgozik. Így támasztja a gerincet, ami biztonságban van. Amíg a hasad (tehát az egész törzsed, ugye?) feszes, a gerinced nem sérülhet meg.

Teszt: Állj fel és feszítsd be a hasad! Próbáld csak az egyenes hasizmodat, a “kockákat”! Tartsd feszesen és tapogasd meg az oldaladat, sőt a gerinced menti izmokat. Feszesek, ugye? A külön feszítés nem működik!

Mozgássorokban, mozdulatsorokban szerveződik az emberi mozgás, nem egyes izmok külön feszítésében. Ezért ez a pont helyesebben megfogalmazva: "Ne is törekedj az izolációra!". Minél több izmod dolgozik egyszerre, annál hatékonyabb lesz a mozgás, annál jobb minőségben fogsz mozogni és javul a tartás is.

5. Használd ki a transzferhatásokat!

Megbeszéltük, hogy a hasunkat, törzsünket MINDEN egyes mozdulatnál használjuk. Ez lesz a záloga annak, hogy semmi szükség minden nap végeláthatatlan haskerekezések és plank maratonok köré szervezni az edzéseket, mert lássuk be, ez azért unalmas is. Az újabb jó hír pedig, hogy nem is ez a legcélravezetőbb.

Létezik az ún. transzferhatás, ami a mi esetünkre specializálva annyit jelent, hogy nem csak a "direkt hasazással" fog fejlődni a törzsünk, hanem rengeteg más gyakorlat van, aminek nem a törzs edzése a fő célja, mintegy mellékhatásként mégis erős terhelést ró a törzsre, rendkívüli mértékben fejlesztve azt.

Ha erős akarsz lenni és acélos törzset akarsz - amit helyes táplálkozással megtámogatva látványos eredményekre tudsz szert tenni - végezz minél több teljes testet megmozgató gyakorlatot! Guggolj nagy súllyal, végezz elemeléseket nagy súllyal, használd a kettlebelles gyakorlatokat, amiről már írtunk, használd a saját testedet és feszítsd az egész testet állandóan! A hasad biztosan nem fog kimaradni a jóból.  

A kinézet persze nagyon fontos, de ne ez legyen a lényeg! Ha megfelelően eddzük a törzset, funkciójának megfelelően, akkor nem csak erőt és egészségesebb tartást nyerünk, de mintegy kedvező "mellékhatásként" a látvány is magáért fog beszélni.