A fehérjepor tényleg felturbóz, de milyen áron?

A fehérjepor tényleg felturbóz, de milyen áron?
Sándor Alexandra Valéria
2017. november 10.

Milliárdos üzlet, hiszen rengetegen remélnek dagadó izmokat tőle. De tényleg szüksége van-e az embernek ennyi proteinre, és biztonságosnak számít-e ez a fajta bevitel?

A kérdés azért merült fel ismét mostanában, mert egy 25 éves ausztrál testépítő "fehérje-túladagolásban" halt meg, miután ilyen porokat is használt a magas proteintartalmú étrendjéhez. A hírt azonban nem szabad sarkosan értelmezni, hiszen Meegan Hefford tragédiájának egyik fő oka, hogy korábban nem diagnosztizált fehérjefeldolgozási anyagcserezavarban szenvedett. Ez a probléma vezetett odáig, hogy a bevitt fehérjemennyiség felborította a szervezetének biokémiai egyensúlyát, megnövekedett a káros anyagok – köztük a húgysav – szintje a vérében, ami sajnos bizonyos szint fölött már az élettel összeegyeztethetetlen.

 

Túl lehet-e adagolni a fehérjét?

Igen. Kevésbé közismert tény, hogy az említett helyzet extrém fehérjebevitel esetén akár egészséges szervezetnél is bekövetkezhet.

Az általános orvosi állásfoglalás szerint testtömeg kilogrammonként 3-5 gramm fehérje már túlzásnak számít, és kifoghat az emberi test feldolgozó képességén. Ez 75 kg-os súlynál 225-375 g proteint jelent, ami még messze nem egyenlő a biokémiailag meghatározható maximum mennyiséggel. A test számára az a legoptimálisabb, ha a nap során bevitt kalóriák negyede származik fehérjéből.

A mennyiség és az arány együttes túllépéséről már sikerült bebizonyítani, hogy semmilyen jótékony hatása nincs – sem a sportteljesítményre, sem pedig az anyagcserére. Sőt: a hosszú távú túlzott fehérjeterhelés károsítja a májat és a vesét. A kezdeti tünetek közé tartozik a fáradékonyság, az indokolatlan szomjúság, a koncentrációs zavar, az ödéma és az ingerlékenység.

Aki indokolatlanul sok fehérjét fogyaszt, annak több B-vitaminra van szüksége, romlik a kalcium-feldolgozása, felborulhat a bélflóra egyensúlya, ráadásul a hízás kockázatával is számolnia kell.

 

Miért lehet veszélyes a fehérjepor?

Tegyük fel, hogy már tisztában vagy a túlzott proteinbevitel veszélyeivel, így pontosan tudod, mennyire van szükséged belőle. De a fehérjeporok esetében nemcsak erre kell gondolnod, hanem a konkrét összetevőkre is – amelyek a meglévő forgalomba hozatali engedély mellett biztonságosnak tekintetőek ugyan, ám hosszú távú vizsgálatokra még esély sem volt azok újszerűsége miatt.

A Consumer Reports című amerikai fogyasztóvédelmi magazin 2010-es kutatása során 15 fehérjeport vettek górcső alá, hogy vajon tartalmaznak-e nehézfémeket – például kadmiumot, ólmot, arzént és higanyt. Három termékről kiderült, hogy mégsem felelt meg az országban hatályos biztonsági előírásoknak. Ugyanabban az évben a ConsumerLab úgy találta, hogy a megvizsgált 24 fehérjepor egyharmada nem tett eleget a minőségbiztosítási szabványnak: kettőben veszélyesen sok volt az ólom, a többi pedig a címkén feltüntetettnél több zsírt és sót tartalmazott.

Ráadásul felmerült az aggály, hogy "nem mind arany, ami fénylik", hiszen 2015-ben brazil kutatók kimutatták, hogy a 20 általuk tesztelt fehérjepor közül 11 kevesebb proteint tartalmaz, mint ahogy az a csomagoláson fel volt tüntetve.

 

Természetes források

Általános tendencia, hogy a civilizált ember egyre távolabb kerül a természettől, és az eleve adott lehetőségeknél jobbat, tisztábbat akar teremteni magának a táplálkozásban is. Éppen ezért előfordul a paradoxon, hogy klasszikus fehérjeforrások nem mennek át a napjainkban egészségesnek tartott táplálkozás rostáján, mert az előnyökért cserébe ebből vagy abból a tápanyagból "túl sokat" tartalmaznak.

Mégis cáfolhatatlan a tény, hogy a természetben előforduló növényi és állati fehérjék olyan komplex, "jól kitalált" üzemanyagot jelentenek a szervezet számára, amihez foghatót mesterségesen még messze nem sikerült alkotni:

  • A tojás, ami vitamin- és ásványianyag-tartalma miatt az egyik legtökéletesebb ételnek számít.
  • A mandula, a pisztácia és a kesudió telis-tele van rostokkal, E-vitaminnal, mangánnal és magnéziummal.
  • A csirkemell csekély kalóriatartalmának és mennyei ízének köszönhetően a sportolók és a fogyni vágyók kedvence.
  • A zab a világ egyik legegészségesebb gabonaféléje.
  • A tejtermékek – különösen a túró – optimálisan felszívódó proteint tartalmaznak a kalcium, a foszfor, a szelén, a B12-vitamin és a riboflavin mellett.
  • A brokkoli a fehérje mellett sok-sok C-vitamint, rostot és káliumot rejt.
  • A halfélék az esszenciális zsírsavak legideálisabb forrásai.
  • A lencse, a csicseriborsó, a bab - a többi hüvelyessel egyetemben – képes gondoskodni róla, hogy a húst nem evők is elegendő fehérjéhez jussanak a mindennapokban.

A listát még sokáig lehetne folytatni, ám ha csak ezeket sikerül becsempészned az étrendedbe, máris minden eddiginél jobb anyagcserének és sportteljesítménynek örülhetsz.

 

A táplálékkiegészítő kiegészítésre való!

Magától értetődik, hogy a fehérjepótlás jótékony hatására is van tudományos bizonyíték. 2009-ben például a Nemzetközi Sporttáplálkozási Szövetség közölt egy kutatási eredményt, miszerint a fehérjeporok segítenek a sportolóknak a gyorsabb izomregenerációban, így számukra "praktikus segítséget jelentenek a megfelelő és minőségi proteinpótláshoz". Ezzel együtt is meg kell jegyezni azonban, hogy némi extra fehérje tényleg segít ugyan, de a túl sok – a legjobb esetben is – csak pénzkidobás, hosszú távon pedig kifejezetten káros lehet.

Konklúzióként kijelenthetjük tehát, hogy a kereskedelmi forgalomban lévő, érvényes engedéllyel rendelkező fehérjeporok mértékletes és körültekintő fogyasztásával egészséges szervezet esetén nincs probléma, ám az extra proteinbevitel előnyei akkor érvényesülnek a leginkább, ha egyébként is kiegyensúlyozott táplálkozás mellett érkezik a megfontolt kiegészítés.

Ha bizonytalan vagy, hogy mennyi fehérjét kellene bejuttatnod a szervezetedbe és hogyan, bátran konzultálj erről egy szakértővel: orvossal, illetve szakképzett dietetikussal!