Ezért ne vidd magaddal a telefonod az edzőterembe

Most már több hivatalos kutatási eredmény is alátámasztja, hogy az edzés közbeni telefonálás és üzenetírás bajt okozhat. Persze, ezalatt nem feltétlenül olyan YouTube-ra érdemes baleseteket értünk, hogy a kijelzőbe feledkezve felkenődnél a falra a futógépen összegyűjtött lendülettől – bár tény, hogy akár ez is elképzelhető. Ami viszont sokkal gyakoribb és mérhetőbb, hogy a mobilhasználat csökkenti a mozgás intenzitását, illetve tompítja az egyensúlyérzéket is.

"Ha beszélsz vagy üzengetsz a telefonodon, miközben éppen kardiózol, akkor kénytelen vagy megosztani a figyelmedet a két dolog között, ami negatívan hat a testtartásod stabilitására, így megnő az esések és a sérülések kockázata" – magyarázza Michael Rebold, az ohiói Hiram College edzéstudományi professzora az intézmény sajtóközleményében.

A Rebold vezette kutatócsoportnak a Computers in Human Behavior and Performance Enhancement & Health című szakfolyóirat hasábjain sikerült kimutatni, hogy az üzenetírás 45%-ot ront a stabilitáson, a beszélgetés pedig 19%-ot. Jó hír viszont, hogy a zenehallgatás továbbra is megengedett, hiszen a 45 főiskolai hallgató részvételével folytatott kísérlet alapján az nem hat hátrányosan a biztonságra. Más kérdés, hogy ha a telefonodat használod erre a célra, meg tudod-e állni, hogy addig ne fogadj üzeneteket és hívásokat.

Mobilhasználat okosan

Ha elkezdesz edzés közben tudatosabban bánni a telefonoddal, az az egész életedre pozitív hatást gyakorolhat. Manapság ugyanis már megszokottnak számít a non-stop elérhetőség. Ez nagyban megkönnyíti a kommunikációt, és a földrajzi korlátokat is segít legyőzni, ugyanakkor viszont másfajta határokat is eltöröl: például az intim szféráét, ami az egyedül vagy a másokkal töltött értékes időt védené.

Hányszor fordult már elő, hogy éppen akkor szólalt meg a mobilod, amikor nem kellett volna? És hányszor jutott eszedbe, hogy némítással, esetleg "ne zavarj" vagy repülő üzemmóddal könnyedén megelőzhetted volna? Mégsem tetted. Vagy azért, mert elfelejtetted, vagy pedig azért, mert a lelked mélyén pozitív visszaigazolásként éled meg, ha keresnek.

Amikor az edzések alkalmával eleve úgy döntesz, hogy nem hagyod "beleszólni" a mobilodat, nagyon lényeges döntést hozol: fontossági sorrendet állítasz fel, amiben saját magadat helyezed előre. Ez nyilván nehézkesebb, ha olyan szakmád van, ami praktikus okokból tényleg állandó elérhetőséget igényel – de lássuk be, hogy ez több ezer notórius mobilozó közül talán egyre, ha igaz lehet.

Ha a telefonod tényleg annyira a részeddé vált, hogy szorongsz nélküle, csak az első néhány perc lesz félelmetes. Utána megérzed majd a teljes egészében koncentrált figyelem varázsát, amitől hamarosan óriásit fog javulni a teljesítményed. Ezen felbuzdulva pedig csupán idő kérdése, hogy milyen más tevékenység közben döntesz úgy, hogy kizárod a külvilágot.

És mi lesz a multitaskinggal?

Az egyidejű feladatvégzés látszólag mindig időspórolást jelent. Miért is ne válaszolhatnál pár munkahelyi e-mailre a taposógépen? Valójában viszont teljesen egyénfüggő, hogy ki jár jól a multitaskinggal. Az emberek többsége sajnos nem, mert két teendővel hosszabb idő alatt és rosszabb minőségben végez, ha egyszerre kezd nekik, mintha külön-külön, egymás után csinálná meg őket.

Nem véletlen, hogy a pszichológusok és a magatartástudományi szakértők egy bizonyos ponton túlmenő használat esetén már nem az életet megkönnyítő eszközként tartják számon az okostelefont, hanem valóságos koncentrációgyilkosként említik.

Az éremnek viszont itt is két oldala van: nehéz kivetnivalót találni benne, ha tömegközlekedésnél vagy sorban állásnál elintézel valamit a mobiloddal. Na, de pont edzés közben, vagy más fontos pillanatban…?