Az edzőterem 6 embertípusa, aki megérdemli a tiszteletet

Bár manapság itthon egyre inkább hódítanak a csoportos foglalkozások, a funkcionális (vagy annak gondolt) edzések, a konditermek népszerűsége töretlen és rengeteg autodidakta módon tanulgató, saját edzését megszervező sportembernek jelentenek menedéket heti néhány órára.

Általában mi emberek valamiért szeretünk inkább a negatív dolgokra figyelni, azt észrevenni előbb, sőt szélsőségesebb esetben csak azokra figyelni. Eközben a rengeteg pozitív és motiváló impulzus - ami apróság ugyan, de a közérzetünkön sok ilyen kis dolog nagyot lendíthet - elvész és figyelembe se vesszük. Rengeteg cikk szól arról internetországban, hogy kik a kellemetlen és idegesítő elemek az edzőtermekben, azok az emberek, akik bicepszezéssel foglalják az erőkeretet, akik feltartanak a fekpadnál, mert azon ülve a telefonukat nyomkodják, stb. Ezeken a kiragadott szélsőséges példákon általában nevetünk vagy a saját, ilyen irányú feszültségünket oldjuk vele, holott ezek nagyon gyakran sokkal inkább “segélykiáltások” a “negatív archetípusok” részéről.

Persze ilyenek is vannak sajnos, de most fordítsunk egyet a hozzáálláson és vegyük sorra, kik azok akiktől tanulhatunk, akik bárki számára példát mutathatnak, ezért a feltétlen tiszteletet is megérdemlik:

1. Fiatal, kezdő fiúk/lányok

Az ő ismertetőjegyük a tapasztalatlanság. Csodálkozva és nagyon óvatosan járnak-kelnek a teremben, szinte bocsánatkérő jelleggel léteznek. A frusztrált emberek számára bosszantóak lehetnek, mert megszeppentségük miatt kettesével, hármasával járnak edzeni és bizony alkalmanként sokáig foglalnak egy-egy eszközt. Ez gyakran csak az edzéstudás hiánya miatt van, nem pedig rosszindulat vagy nemtörődömség. A “nagymenők” lenézően méregetik őket, olykor viccet is űznek esetlenségükből (ha te is ezt csinálod, nem vagy menő egyáltalán, bocs). Az eszközökhöz nagyon szelíden nyúlnak, igazából nem akarnak zavarni senkit. Csak úgy “edzegetni” jönnek, aztán majd “lesz valami”.

Lesz bizony! Mégpedig a jövő atlétái, akik most bontogatják szárnyaikat. Mindenki volt kezdő. Mindenki. “Persze, de én nem bénáztam!” - lehetne visszavágni. Dehogynem. Csak nem vetted észre. A kezdők és a haladók között mindössze annyi a különbség, hogy a haladó többet gyakorolt. Ennek mentén gondolkodva a kezdőkről, sokkal alázatosabban tudunk hozzáállni és segíteni őket.

Érdemes arra gondolni, mennyire jó lett volna, ha annak idején valaki elmagyarázza, hogyan kell helyesen fekve nyomni vagy guggolni. Talán most nem küzdenél évek óta vállsérüléssel vagy térdfájással? Ezek a fiatalok megérdemlik a támogatást és a tiszteletet, mert ahhoz a nagyon vékony réteghez tartoznak, akik azt mondják, hogy ők nem számítógépezni  vagy telefont nyomkodni fognak állandóan, a nap 24 órájában, hanem igenis tesznek az egészségükért. Ezzel a hozzáállással a generációjuk 99%-ával szembe is mennek.

Az egyetlen elfogadható viszonyulási forma a támogatás, legyél Te bármilyen szinten is.

2. Fiatal anyukák

Gyakran úgy vélekednek róluk, hogy “Mi ez az egy órás, bemelegítés szintű tornázgatás? Ezért kár lejönni.”. Azok a hölgyek, akik kisgyermekes anyukaként be tudják vállalni, hogy szakítanak időt a testmozgásra, a legkevesebb, hogy tiszteletet és megbecsülést érdemelnek. Valószínűleg olyan bokros teendők nyomják a vállukat a mindennapokban, amit a nem hasonló helyzetben lévők el sem tudnak képzelni. Mégis megszervezi, hogy eljusson edzőterembe, mert megértette a rendszeres mozgás egészségre gyakorolt hatását, jelentőségét. Kicsit ki tud szakadni a hétköznapokból, hogy feltöltődve, fittebben és egészségesebben térjen vissza a legfontosabb szerepbe.

Csak így tovább!

3. Idős emberek 

Azok az idős hölgyek és urak, akik nem a kizárólagos csendespihenőt választották nyugdíjas éveikre, hanem az aktív életmódot, mindannyiunk számára remek példát mutatnak. Bár ez sajnos gyakran nem választás kérdése, hanem egészségi állapoté is. Egyértelmű, hogy a fizikailag aktív idősek így a szellemi frissességüket is remekül karbantartják. Felesleges is leírni milyen tisztelettel kell adóznunk nekik, és ha valamilyen gyakorlatot rosszul vagy sérülésveszélyesen végeznek, neked pedig biztos tudásod van a témában, akkor kedvesen segíteni nekik - mert ez minden jóérzésű embernek alapvetés kell, hogy legyen.

Köszönjük szépen a jó példát, szeretnénk sok év múlva mi is ilyenek lenni!

4. A sérüléssel bajlódók és a fogyatékkal élő emberek

Ha motivációra van szükséged, mert kicsit fáj a hasad vagy néhány órával kevesebbet aludtál és nincs most úgy kedved edzeni, akkor gondolj azokra a sporttársakra a teremben, akik sérüléssel edzenek. Egy sajnálatos esemény következtében edzéskapacitásuk drasztikusan csökkent, de nem fulladnak otthon az önsajnálatba, hanem igenis ott vannak az edzőteremben és vért izzadva gyakorolják a rehabilitációs feladatokat, edzik az egészséges területeket.

A fogyatékkal élők pedig, akiket hatalmas testi és lelki trauma ért, amibe nagyon sokan mentálisan is belerokkannának, de e helyett kihozzák testükből a maximumot és fejlesztik magukat, sosem adják fel - na, őket vitán felül csak a legpozitívabb jelzőkkel illethetjük.

Elhivatottság ez a javából, tanuld el tőlük!

5. Elhízott emberek

Sokan csak a legutolsó pillanatban, a 24. órában tudatosítják magukban (valószínűleg tudták már korábban is, de maguknak sem akarták bevallani) és látják be, hogy baj van. Hogy nincs választás, mozogni kell, edzeni kell, különben beláthatatlan következményekkel járhat a jelenlegi önpusztító életmód megtartása. Hatalmas lelki őrlődés és tépelődés mérgezi már az ember mindennapjait ezen a szinten.

Ha sikerül tudatosan kezelnie a problémát és edzőhöz fordulnia, vagy legalább konditerembe eljárnia (bízzunk abban, hogy nem a futást választja…), akkor a többi, egészséges (reméljük) teremlakó egyetlen vállalható hozzáállása a maximális támogatás.

Jár neki a tisztelet, amiért a gödör legaljáról felállva, és valószínűleg a sok fitt ember között erős szégyenérzetben, a változás útjára lépett.

6. A Profik

Ők azok a fiúk és lányok(!) a teremben, akik óriási rutinnal rendelkeznek, végtelen tapasztalattal és természetességgel nyúlnak a súlyokhoz. Gyakran nem fizikai méreteik az árulkodók, mert kisebb termetű Profik is vannak szép számmal, sokkal inkább a fizikumuk és a mozgásuk minősége leplezi le őket.

Ők az igazi atléták, akiktől csak tanulni lehet. Hihetetlen alázattal és magabiztossággal viseltetnek a sport iránt, ami már az életformájukká vált. Nagyon erősek, nagyon ügyesek, pontosan tudják, mit akarnak, és azt hogyan tudják elérni. Rengeteg zsákutcába futottak már bele, sok sérülésen vannak túl, de ezt mind a javukra tudták fordítani.

Nem, nem az a Profi, aki ordítva kínlódik a harmadik ismétléssel (tehát nem keverendő össze a ripaccsal), hanem aki ha odalép a guggolókerethez, még a padló is megremeg és a szeme sarkából mindenki csendben elkezdi figyelni, hogy most mi fog történni, mert egészen bizonyosan valami nagy dolog. Általában egyedül edzenek, néha edzőtárssal, de igen kevesen tudják velük tartani a tempót. Ő tényleg edzeni megy, aki ebben nem partner, azzal neki nincs dolga. Bármikor kérhetsz tőle segítséget vagy tanácsot, biztosan támogatni fog téged, mert tudja, egyszer ő is volt kezdő. Ezt garantálom.

Ők az igazi csendes elit, akik a vállukon viszik az edzőtermet és igazi színvonalat teremtenek. Elismerést érdemelnek a teljesítményükért és hálát a segítőkészségükért, alázatukért. Tisztelet nekik!

A mi dolgunk saját magunkkal pedig? Megtanulni edzeni, és az edzőterem kis társadalmának hasznos és konstruktív tagjává válni.