Hogyan válasszunk személyi edzőt?

Kell-e nekem egyáltalán személyi edző, hiszen mindenféle gyakorlatot meg lehet nézni az interneten? Akkor most mi az igazság? Na, igen, biztosan sok emberben merült fel ez a kérdés, mint korábban bennem is, mielőtt személyi edző lettem volna.

Had meséljem el röviden saját történetemet, miért lettem személyi edző.

Ha valaki 6 évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy ebben a szakmában fogok elhelyezkedni és reggeltől estig tele leszek vendégekkel, bizony körberöhögtem volna. Egész életemben elhízott, kövér gyerek voltam, de a mozgás soha sem állt távol tőlem. Szerettem mozogni, a Cooper tesztet is lefutottam a suliban, noha mindig utolsó voltam. A kapuba focin mindig én álltam, és ha félmeztelenül kellett játszani a csapat megkülönböztetése végett, igyekeztem úgy helyezkedni, hogy a pólós csapatba válasszanak. Voltam kedves, aranyos, cuki a lányoknak, csak az nem, akire úgy néztek, mint a sportosabb vagány srácokra, akik minden lánynak tetszettek.

Ez a tendencia egész korai felnőtt koromig kísért, ennek ellenére állandóan próbálkoztam, kerestem a megoldásokat. Mindenkitől azt a választ kaptam, hogy úgysem leszek vékony, fogadjam el, én így vagyok jó, nem is néznék ki jól soványan, és egyéb más közhelyek. Egyetlen embernek volt bátorsága a szemembe mondani, hogy Andriskám, bizony jól meg vagy hízva! Fura, de az őszinteség az a fajta elvárás, amit ha megkapunk, mi vagyunk a legjobban megsértődve! Ennek ellenére csak egy köszönöm hagyta el a számat, mert örültem, hogy végre valaki!

Többször fogytam és híztam vissza életem során, gondolom jó páran voltak és vannak így ezzel, akik hasonló problémákkal küzdenek. 28 évesen én is kipróbáltam a külföldi életet, hátha ez az én utam. Az Egyesült-királyságba mentem, Cardiffba. Nyelvet akartam tanulni, miután távoktatáson megcsináltam a diplomámat. Egy nyáron született vérbeli oroszlánnak a szigetország időjárása igazi lassú halál. Nem éreztem jól magam semmilyen formában sem. Egyedül voltam, fáztam nyáron is, bőrig áztam majdnem minden nap, és persze egy lány sem állt velem szóba. Gyakorlatilag életem egyik lelki mélypontját éltem meg, így folyamatosam dolgoztam és kedvenc időtöltésemnek hódoltam: edzőterembe jártam! Soha nem látott hévvel vetettem bele magam az edzésbe, mert az volt az egyetlen hely, ahol igazán jól éreztem magam.

Ez az úgynevezett mélypont elindított valamit. Azt az elhatározásomat, hogy lefogyok. Sikerült a fizikai világban is foganatosítanom, vagyis elkezdtem koplalni és fogyni. Életem eddigi legnagyobb fogyását produkáltam. Amikor hazalátogattam, mindenki ámult és bámult, hogy milyen jót tesz nekem a wales-i élet. Azért persze erről vitatkozhattunk volna, de kétségtelen, hogy ez hozta meg a változást! Végleg hazajöttem, de persze állást nem találtam, diploma ide, vagy oda. Anyukám feltette nekem a kérdést, hogy ha már ennyire szeretek edzeni, miért nem megyek el személyi edzőnek, úgyis olyan felkapott manapság!

Akármennyire is tetszett ez az ötlet először, mondtam, hogy oké fogytam, szeretek is edzeni, de ez azért édes kevés ebben a formában ahhoz, hogy másoknak tanácsot adjak. Ennek ellenére felhívtam két iskolát, hátha be tudnék csatlakozni, ugyanis az év már elindult. Az elsőnél elutasítottak, de a Fitness Akadémia tárt karokkal várt.

A történet vége az lett, hogy levizsgáztam, két naturál versenyen vagyok túl, elérve életem egyik nagy álmát, a kockás hasat. Bebizonyosodott, hogy nem csak keresnivalóm van ebben a világban, de úgy néz ki érdemben hozzá is tudom tenni a magamét!

Én azért lettem személyi edző, mert sok sorstársamhoz hasonlóan, leküzdöttem az akadályaimat és meg tudom mutatni, hogy ez bárkinek sikerülhet. Nagyon sok munkát kell belefektetni és sok szakértelem kell hozzá. Nem divatból lettem edző, bátran kijelenthetem, ez az életem és többé már nem kell dolgoznom, hiszen a hivatásomból és a hivatásomnak élek.

De kell-e nekem személyi edző egyáltalán, és ha igen, akkor hogyan válasszak?

Igen, ez szerintem legalább olyan fontos kérdés, mint hogy hová menjünk orvoshoz? Egyáltalán nem mindegy, hogy kivel fogunk hosszabb távon együtt dolgozni.

A személyi edző feladata, hogy a célomat minél hamarabb elérjem szaktudása segítségével, legyen szó akár fogyásról, izomtömeg növelésről, állóképesség fejlesztéséről, vagy akár csak egészségmegőrzésről. Ha mi laikus emberek vagyunk ezen a téren és tudjuk, hogy magunktól úgysem végeznénk el a feladatokat, és ráadásul nincs is elég ismeretünk a cél eléréséhez, úgy mindenképpen ajánlom egy személyi edző segítségét.

Mai, torz mozgás és étkezési kultúránk mellett ezeknek a szakembereknek a megjelenése ma már igen indokolt! Egy állásinterjún a hasonlóan képzett emberek közül a sportos testalkattal rendelkező pályázónak 70%-kal nagyobb esélye van megszerezni az állást, mint kevésbé fittebb, elhízottabb versenytársának.

Sikeres választásunk zálogait pontokba szedtem, melyek szerint mérlegelhetjük döntésünket:

Hitelesség

Úgy gondolom, hogy aki tanácsot ad mindenképpen egyben felhasználó is. Vagyis az út, amit javasol, azt ő is átélte és alkalmazza is a mindennapokban. Ennek két módja van. Vagy saját maga a referenciája, vagy fel tud mutatni valakit, aki az ő tanácsait követve jutott el a céljáig. Láttam már edzőt jelentősebb túlsúllyal, aki cingárabb kollégáit megszégyenítve minden gyakorlatban lepipálta őket. Láttam kevésbé izmos edzőt, akinek a tanácsaival valaki nagyon szép és harmonikus izomtömegre tett szert. Láttam már doppingszereket használó edzőt, aki úgy edzette vendégét, hogy figyelmeztette a gyakorlatoknál, ő máshogy csinálja, mert a doppingszerektől jobban reagál a szervezete és vendége naturális edzése más módszert követel meg! Ezzel szemben nem gondolom, hogy hiteles az az egyén, aki elhízottan olyan gyakorlatokat kér, amit ő maga sem tud megcsinálni. Nem hiteles számomra az, aki tömi magát doppingszerekkel és naturál mivoltát hangoztatja túlizmolt külsejével szemben! Nem hiteles számomra az sem, aki a helyes tartást prédikálja, miközben ő görnyedt tartásával jár kel, és még soha senki sem látta törzsizom gyakorlatot végezni! Nem hiteles nekem az a személy, aki elvárja tőled a vért és verejtéket, de ő soha sem tapasztalta meg az érzést, mikor az izzadtság csípi a szemét!

Bizony, a hitelesség nem csak és kizárólag a külső megjelenésben nyilvánulhat meg, vannak ennek a jelenségnek árnyaltabb oldalai is! Szerintem egy igazi szakember ismérve, hogy komolyan veszi magát és az általa képviselt szakmát, illetőleg az elvégzett munkát. Saját, jól átlátható és precíz szabályrendszere van, melyet tapasztalat és szenvedély kovácsolt össze.

Felelősség

Véleményem szerint ez az egyik legfontosabb kritérium! Egy emberi testtel foglalkozó személy, akár orvos, akár edző, vagy bárki más, egy biológiai vagyon felett felel! A legkevesebb, hogy NEM ÁRT! Ha nem tud segíteni, legalább ártani ne ártson! Számos történetet lehet hallani, mikor képzetlen, adott területen szakmailag járatlan ember kontár módjára osztogatja tanácsait embereknek, testi épségüket kockára téve! Sajnos ebben a szakmában nagyon sok önjelölt edző van. Három hónap edzés és két hónap doppingolás után ki meri jelenteni, hogy ő már edző, hisz nézzenek rá, ért hozzá! Ilyen szempontból rettenetesen felhígulni látszik a szakma és sajnos a negatív példák megrendítik a bizalmat ebben az iparágban, ahol a bizalom és a felelősség elsődleges prioritás. Edzőként az én felelősségem megítélni, hogy milyen gyakorlatokat alkalmazhatunk, mit tehetünk és mit nem. Ha valamihez nem értek, kötelességem a vendéget továbbküldeni! Ha gerincsérve és durva tartásproblémája van, akkor a gyógytornász munkáját ne végezzük el önhatalmúlag! Magam részéről inkább legyen egy vendéggel kevesebb, mintsem, hogy ártsak valakinek, ne adja isten maradandó sérülés formájában!

Egy felelősséggel gondolkodó személyi edző első nekifutásra egy beszélgetéssel és anamnézis felvételével kezdi kliensével a kapcsolatot, majd ezek után felelősséggel mérlegelve vágnak bele a közös munkába.

„Sztáredzők”

Sokszor tapasztaltam, hogy a kliensek, vendégek úgy néznek egyes edzőkre, mint az Atyaúristenre. Boldogan és büszkén ecsetelik, hogy ő bizony ehhez, meg ahhoz jár edzeni.

Nos, ha már csak az árakat nézzük, elmondhatjuk, hogy igen sokszínű a piac ebből a szempontból. Függ attól is, hogy hol tartanak edzést nekünk, függ az edzőteremtől, hogy milyen a környezet és a technikai háttér az adott teremben, ahol az edző dolgozik. Függ továbbá az adott személy hírnevétől is. Szinte már horror árakat lehet tapasztalni azoknál az embereknél, akiknek neve van. Itt viszont fontosnak tartom megemlíteni, hogy ez bizony tévútra is vezethet. Lehet, hogy az illető azért tett szert ekkora hírnévre, mert a doppinghasználat miatt egy versenyen nagyon jó eredményeket ért el. Ha ehhez még hozzá jön a genetikai háttere is, akkor bizony sorra nyerheti a versenyeket, amiért természetesen meg is dolgozott, de lehet, hogy a szereknek köszönhetően korántsem kellett annyi fáradtságot és energiát belefektetnie, mint naturál sorstársainak. Lehet, hogy amióta edz, csak a gyógyszereket tömi magába, de papol az étkezés helyességéről és a szabályos gyakorlat kivitelezésről. Lehet, hogy soha sem voltak súlyproblémái, de egyes túlsúlyos vendégekkel degradálóan, lenézően beszél, és minősíthetetlen stílust enged meg magának. Szegény, hogy is érhetne föl ő edzője nagyságához? Hisz olyan jól néz ki és micsoda szakember. A hátérben viszont mesterséges hormonok és egy szerencsés genetika áll.

Én úgy gondolom fontos, hogy valakinek előbb utóbb neve legyen, hiszen ha valamit jól csinálunk, akkor annak előbb-utóbb biztosan híre megy. Mindeközben az ALÁZAT mindvégig meg kellene, hogy maradjon. Egy sztáredző nem fogja meggyorsítani a biológiát, bármennyivel többet fizetsz is neki. Nem biztos, hogy egy sztáredző olyan titkokat fog neked mondani, amit még senki sem hallott.

Meglátásom szerint, az még nem elég, hogy valaki, hipp-hopp felfutott és máris hatalmas élettapasztalattal és önelégültséggel osztogatja a tanácsokat. Szerintem az igazi profit arról ismerni fel, hogy alázatos és minél többet tud, annál többet akar tudni és nem kérkedik.

Emberi oldal

Mint ahogyan említettem a szakértelem nagyon fontos, de legalább ennyire fontos sikeres közös munkánk zálogaként a jó munkakapcsolat. Fontos, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt, ami hozzásegít minket a tartós és konstruktív közös munkához. A kommunikációnak működnie kell, mert ha nem működik, a közös munka bizony kútba esik. Tisztázzuk a szabályokat már a legelején és lehetőleg foglaljuk írásba! Saját magunk állítjuk fel a szabályainkat közös megegyezés és megállapodás alapján, saját morális és erkölcsi normáinknak megfelelően. Arrogáns és lenéző emberrel éppúgy nehéz együtt dolgozni, mint határozatlan, tutyimutyi személyekkel. Tapasztalatból mondom, hogy minden embernek mások az igényei és mindenkit más-más módon lehet motiválni. Van, akit csak meg kell kérni, és bármit megtesz a cél érdekében, másokat autokrata módszerekkel kell a kitűzött cél felé terelni, kemény hisztiket és jajgatásokat hallgatva. Ezen két véglet között elég színes a skála, de nekünk edzőknek néha nehéz elfogadni és tolerálni azt a tényt, hogy egy hétköznapi ember kevésbé motivált és nem feltétlenül örömében jön le a terembe, hanem azért, mert muszáj. Vagy leküldték (férj, feleség, anyuci, apuci), vagy valamit el akar érni, de korántsem olyan örömmel vág bele az edzésbe, mit mi. Ami nekem élvezeti cikk, az neki kő kemény szenvedés. Ahol én játszóteret látok sok játékkal, a vendég kínzókamrát kínzóeszközökkel.

A tolerancia és bizalom oda-vissza kell, hogy működjön! Ennek eredményeképp létrejöhet egy megfelelő munkakapcsolat, ami lehet egy munkatársi viszony, vagy akár egy életre szóló barátság is.

A vendég felelőssége

Utolsó pontként annyit fűznék még hozzá, hogy saját felelősségünk legalább ugyanolyan súllyal esik latba. Sokan felnéznek edzőikre elért eredményeik alapján, de ez a kép csak addig élhet, míg példaképünk okot is ad rá. A mi felelősségünk a másik oldal képviselete. Ne szégyelljünk kérdezni! Ha valamit kér tőlünk, nyugodtan kérjük számon az indokokat! Egy szolgáltatást veszek, szolgáltatásért fizetek, jogom van megkérdezni, hogy van-e képesítése, vannak-e referenciái, tudok-e velük beszélni. Ha nem tetszik a stílusa, jogom van megkérdőjelezni a bánásmódot. Ha az az érzésem olyat vár el tőlem, ami irreális, ne féljek megkérdezni komolyan gondolta-e. Edzés alatt rám se bagózik, fontosabb a csajoknak pózolni, telefont nézegetni, egyéb más dolgot csinálni, mint vezetni az edzést? Csak a sarokból irányit, semmit sem mutat meg, csak jól letol, hogy nem jól csinálom? Jogom van számon kérni és bizony meglehet, hogy mással jobban el fogom tudni képzelni a közös munkát vendéként, ha nem változik a hozzáállás.

Említettem a kölcsönösséget már korábban. Saját felelősségem azt is magában hordozza, hogy nem mástól várom a csodát. Nagyon sok ember külső körülményektől várja a változást, vagy külső körülményeket okol saját sikertelensége miatt. Én próbálkozom, de emiatt, meg amiatt, nem tudom megcsinálni. Tapasztalatból mondom, hogy azt tudom megcsinálni, amit eldöntök és elhatározok. Szinte kivétel nélkül mindenki azt mondta nekem, hogy soha sem lehet kockás hasam. 2014 júniusa ezt gyökeresen megcáfolta.

Ha valahol tanácsot kérek, de nem követem azt, nem hibáztathatok mást, csakis magamat. Lehet a legjobb edződ a világon, sokéves szakmai tudással és tapasztalattal a háta mögött, ha te nem teszed oda magad, akkor bizony a vágyálom, vágyálom marad. Sajnos nagyon sokan úgy érzik, hogy elég befizetni egy jó edzőhöz, aztán megy minden magától! Ja, hogy ehhez még meg is kell dolgozni? Akkor miért fizetek? De jó kérdés. Amiért fizetünk az a szakmai vezetés, irányítás és bizonyos szintű motiváció, amivel a lehető leggyorsabban tudom realizálni a kitűzött célomat. A közös munkában nem főnök-beosztott viszony van, hanem abban tudok neked segíteni, hogy te a lehető legjobb vezető legyél életed e szegmensében!

Ennek tükrében úgy gondolom, hogy ha személyi edzőt keresünk, mindenképpen nézzük meg a hátterét. Véleményem szerint a megfelelő személyi edző szakmailag felkészült és tapasztalt, természetesen végzettséggel is rendelkezik, de folyamatosan képezi magát. Ezen felül nem csak a szakmai kvalitások fontosak, hanem egyéb tényezők is, mint például empátia, rugalmasság, kommunikációs képességek is sokat nyomnak a latba.

Ez egy hasonló bizalmi kapcsolat, mint egy nőgyógyász, háziorvos, fodrász, fogorvos. Arra bíztatnék mindenkit, hogy ne csak egy helyet és embert nézzünk meg, menjünk el több helyre, beszéljünk több emberrel. Olvassunk véleményeket, vagy beszélgessünk olyan emberekkel, akiknek van már tapasztalata az adott személlyel, szolgáltatással kapcsolatban.

Avar András