Napi 8 pohár víz és kötelező reggeli? A 7 leggyakoribb egészség-tévhit

1. „Napi 8 pohár vizet kell innod.”

Semmi szükség arra, hogy kötelességtudóan számold, hány pohár vizet iszol meg egy nap. Már csak azért sem célszerű a dolog, mert a „pohár” messze nem egyezményes mértéket jelöl, és korántsem mindegy, hogy nyolcszor másfél vagy nyolcszor három deciről beszélünk.

Ha szeretnéd növelni a folyadékbeviteled, érdemes inkább beszerezned kulacsot, és első körben megfigyelni, mennyit szoktál inni. Ezután lassan és fokozatosan érdemes emelned a mennyiséget legalább napi másfél literre. Ez viszont nem elég mindenkinek, tehát lehetséges, hogy ennél akár jóval többre van szüksége a szervezetednek.

Mielőtt elkeserednél a jelenlegi fogyasztásod csekélysége miatt, jusson eszedbe, hogy nem csupán a víz számít bele a napi folyadékbevitelbe, hanem például a leves, a kávé, a tea, a gyümölcslevek. Illetve táplálkozástudományi értelemben a zöldségek és a gyümölcsök nedvességtartalma is.

A legjobb, amit tehetsz, hogy figyeled a tested jelzéseit, és tapasztalati úton puhatolod ki, neked mennyi az optimális.

2. „A tojás árt a szívnek.”

Ha egészséges vagy, akkor napi egy-két tojás elfogyasztása nemhogy káros lenne a szíved és az érrendszered számára, hanem még kifejezetten pozitív hatással is bír.

Tény, hogy a sárgájában található koleszterin, ám ha természetes forrásból beviszel valamennyit, akkor a szervezeted kevésbé fogja „magától” előállítani. Magyarán akkor van a legnagyobb esélyed normál koleszterinszintre, ha nem futsz el a koleszterintől, hanem tudatosan fogyasztasz belőle.

Arról nem is beszélve, hogy a tojás tökéletesen szívbarát tápanyagforrás, hiszen az értékes fehérjék mellett például omega-3 zsírsavak is találhatóak benne. Ezek hozzájárulnak a vérben található „rossz” LDL koleszterin szintjének csökkenéséhez, és a „jó” HDL koleszterin szintjének növekedéséhez.

És akkor még az A-, B-, D- és E-vitaminokról nem is beszéltünk. Plusz az idegsejtek működéséhez elengedhetetlen lecitinről és foszforról, vagy a látást támogató luteinről. Továbbá az izmok és a mozgatóidegek kapcsolatát biztosító kolinról sem…

3. „A dezodor mellrákot okoz.”

Bár gyakran hangoztatott feltételezésről van szó, valójában a mai napig nem sikerült rá tudományos bizonyítékot találni.

A dolog ott sántít, hogy kétféle verejtékmirigyet különböztethetünk meg egymástól, és mindkettőből viszonylag sok van. Testtájéktól függően négyzetcentiméterenként 60-370 darab. Az ekkrin verejtékmirigyek jóformán az egész testfelületen ott vannak, és olyan semleges összetételű izzadtság távozik rajtuk keresztül, aminek nincs igazán kellemetlen szaga. A szaghatással járó verejtéket kiválasztó apokrin mirigyek pedig főleg a hónaljban, az ágyékon és a mellbimbóban leledzenek.

Ilyen eloszlás és mennyiség mellett tényleg nem tűnik racionálisnak, hogy csupán a hónaljon használt dezodorral „el lehetne dugítani” a verejtékmirigyeket, vagy akár gátolni lehetne valamilyen káros anyag kiválasztódását. Persze, ettől még nyugodtan válthatsz természetes hatóanyagú dezodorra, ha úgy látod jónak, csak ne alaptalan félelem legyen a döntésed oka!

4. „A hidegtől megfázol.”

Nem számít, hányszor hallottad pici korodban, hogy jól öltözz fel, különben pusztán az alacsony hőmérséklettől megfázhatsz. Egészséges szervezettel igazából még senkinek sem lett baja mindössze annyitól, hogy lejjebb ment a hőmérő higanyszála.

A „megfázás” valójában mindig valamilyen vírussal vagy baktériummal való küzdelmet jelent, amit főleg akkor tudsz elkapni, ha éppen nincs a legjobb formában az immunrendszered.

Az egészséged megőrzéséhez nagyon fontos, hogy ne az évszaknak, hanem mindig az aktuális időjárásnak megfelelően öltözz fel! A mi kontinentális éghajlatunk révén márciusban például mínusz tíztől plusz húsz fokig bármit képes produkálni a természet. Mert olyan összefüggés valóban létezik, hogy ha nagyon fázol vagy nagyon meleged van, akkor az megviselheti a szervezeted. Ezáltal kevesebb energia jut az immunrendszered működtetésére, ami a kórokozóknak kisebb akadályt jelent.

5. „Mindennap multivitamint kell szedned.”

Biztosan olvastad már az étrendkiegészítők dobozán a bölcsességet, hogy nem helyettesítik a kiegyensúlyozott táplálkozást. Ez így is van.

Első körben tegyél meg mindent azért, hogy természetes forrásból biztosítsd a tested számára a szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat és egyéb tápanyagokat. Ha semmilyen hiánytünetet nem tapasztalsz, egész egyszerűen nincs szükséged vitamintablettára.

Más kérdés, hogy léteznek olyan tápanyagok, amelyekből feltételezhető, hogy az emberek jelentős része valóban hiányt szenved. Ilyen például a napsugárzás hatására termelődő D-vitamin hiánya télen.

Ahelyett tehát, hogy ragaszkodnál a sztenderd (tehát messze nem egyéni igényekre szabott!) dózist tartalmazó napi multivitaminhoz, inkább figyelj oda a tested jelzéseire, és ennek megfelelően – akár táplálkozástudományi szakemberrel és/vagy a háziorvosoddal közösen – dönts a számodra ideális megoldásról.

6. „Az egészséges testsúlyhoz kötelező reggelizned.”

Tény, hogy a reggeli a nap egyik legfontosabb étkezése sokak számára, hiszen alapvetően meghatározza az egész napi energia- és vércukorszintet. Az is igaz, hogy a gondosan összeállított, egészséges reggeli segít megelőzni a későbbi túlevést.

Igen ám, de most jön a „csavar”! Nem vagyunk egyformák és az anyagcserénk is különböző. Így tényleg vannak olyanok, akik ébredés után csak sokára kívánnak először bármilyen ételt.

Az érintettek jóval kevesebben vannak, mint azok, akiknek a reggeli valóban áldásos, ám nem szabad megfeledkezni róluk.

Ne aggódj hát, ha te is azok közé tartozol, akik képtelenek reggel az evésre gondolni! Hallgass bátran a testedre, hiszen így tudod a lehető legegészségesebb étrendet kialakítani, ami nem muszáj, hogy ugyanolyan legyen, mint másoké!

7. „A cukor hiperaktívvá tesz.”

A cukorlöket senkinek sem tesz jót, pláne nem rendszeresen és hosszútávon. Ám a tudósok számára pszichésen berögződött tévhitnek tűnik, hogy a gyerekek egy nyalókától elkezdenének szaladgálni, vagy éppen figyelemzavaruk támadna.

Fiziológiai ok híján alighanem az állhat az összefüggést mégis alátámasztó (nem tudományos!) megfigyelések hátterében, hogy kiskorunkban gyakran hallottuk ezt, és egyszerűen elkezdtünk ennek megfelelően viselkedni. A felnőttek kiélezett észlelése pedig tovább fokozta a hatást.

Elvégre ha árgus szemekkel figyelnek egy csemetét azt várva, hogy biztosan mindjárt hiperaktív lesz, akkor valószínű, hogy perceken belül találnak nála olyan viselkedésformát, amiből ezt a következtetést vonják le, s ezt szóvá is teszik neki.