A nők eleve fittebbek a férfiaknál – állítja egy kutatás

Míg társadalom fejlődésével egyre nagyobb szerephez jut az egyenlőség és az egyenjogúság kérdése, érdemes szem előtt tartani, hogy a két nem tulajdonképpen kiegészíti egymást. Csak ennek a tükrében tudjuk tárgyilagosan szemlélni – illetve hasznosítani – a közöttük lévő hasonlóságokat és különbségeket.

Az edzés például olyan témakör, ahol bizonyos egyetemes irányelvek betartása mellett igenis célszerű tekintettel lennünk a férfiak és a nők közötti különbségekre.

Harminc százalékkal jobb eredmény

Az Applied Physiology, Nutrition, and Metabolism című szakfolyóiratban megjelent kutatás azért számít úttörőnek, mert ellentmond annak az évezredes társadalmi berögződésnek, miszerint a női a "gyengébb" nem. A kanadai Waterlooi Egyetem munkatársai ugyanis kimutatták, hogy a nők teste mozgás közben sokkal hatékonyabban dolgozza fel az oxigént, mint a férfiaké.

A kutatást vezető Thomas Beltrame és kollégái kifejtik, hogy a korábbi vizsgálatok, amelyek szerint a fiúk és a férfiak képesek gyorsabb oxigénfelvételre – ami a fittség egyik általánosan elfogadott mérőszámát jelenti –, idősek vagy gyermekek bevonásával készültek. Fiatal felnőtteknél még nem végeztek ugyan ilyen felmérést, ám a kutatók az előzményekre való tekintettel feltételezték, hogy a nemek közötti különbségre vonatkozó összefüggés náluk is megállja a helyét. Arra számítottak tehát, hogy a fiatal férfiak szervezete a fiatal nőkénél gyorsabban hasznosítja az oxigént.

Beltrame és munkatársai 18 egészséges fiatal felnőttet vontak be a kísérletbe: 9 nőt és 9 férfit. Mindannyian igen aktív életmódot folytattak, valamint hasonló volt a koruk, a súlyuk és a fittségi szintjük. A résztvevők úgynevezett „inkrementális kardiopulmonális futópados edzéstesztre” vállalkoztak három másik (közepes intenzitású) futópados edzésteszt mellett.

Az eredmények alapján „a perifériális és pulmonális oxigénextrakciós dinamika jelentősen gyorsabb” volt a nőknél, ami kevesebb idegen szóval kifejezve azt jelenti, hogy az ő testük sokkal jobban hasznosította az oxigént: 30%-kal gyorsabban járta be a testüket, mint a férfiakét. Így hát meglepődtek a kutatók, mert megdőlt a hipotézis.

Mit is jelent ez?

„Kimutattuk, hogy a nők izmai gyorsabban veszik fel a vérből az oxigént, ami tudományos szinten azt jelenti, hogy jobb az aerob rendszerük” – fogalmazott a szintén szerzőként közreműködő Richard Hughson. Az oxigénfelvétel az aerob fittség egyik alapvető mérőszáma, ami megmutatja, hogy a test mennyi oxigént tud egy perc alatt felvenni és felhasználni. Az Amerikai Sportorvosok Szövetsége szerint „elárulja, hogy a szervezet mennyire képes magas intenzitású aerob mozgásra, illetve szoros összefüggésben áll a teljesítménnyel és az egészséggel”.

A magasabb oxigénfeldolgozási ráta tehát azt mutatja, hogy a nők kevésbé lehetnek hajlamosak az izomfáradásra, és könnyebben tudnak jó sportteljesítményt nyújtani. Mozgékonyabbak is lehetnek, mert a jobb oxigénfelhasználás a fizikai erőkifejtés csekélyebb érzékelésével jár.

„Az eredmények ellentmondanak annak az elterjedt nézőpontnak, hogy a férfiak teste alapvetően sportosabb. Bár nem tudjuk, hogy a nőknek miért jobb az oxigénfelvételük, ez a kutatás megdönti az általános bölcsességet ezzel kapcsolatban. Változást hozhat a sportban a felmérések és az edzések terén” – tette hozzá Beltrame.

Nem csak az oxigénfelvétel számít!

Noha ez a kutatás valóban korszakalkotónak számít, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a sportteljesítményt nem kizárólag az oxigénfelhasználás határozza meg. Fontos tényező például a tesztoszteronszint, ami természetes módon szálkásabb és izmosabb testet biztosít a férfiaknak, ám ez a hormon kis mennyiségben a nők szervezetében is megtalálható.

Az izomtömeg jelentősége ugyancsak vitathatatlan, és ebben is általában a férfiak állnak nyerésre – bár egy sportoló hölgynek is valóban lehet elismerésre méltó izomtömege.

A flexibilitás azonban inkább a nők erőssége: az ő testük eredendően rugalmasabb, ami hozzájárulhat, hogy kisebb teher háruljon az ízületeikre. Arról nem is beszélve, hogy – bár érdemes tekintettel lennünk a nemek közötti általános különbségekre – természetesen nem attól lesz jobb sportoló valaki, hogy nő vagy férfi.

Hanem attól, hogy a saját egyéni adottságaihoz képest mennyit tud fejlődni, mit tud azokból kihozni. (Előfordulhat például, hogy valakinek több munkája van egy 5 km-es táv lefutása mögött, mint másnak egy maratonra való felkészülési szakaszban: nem mindig „sportszerű” párhuzamot vonnunk.)

Az összehasonlítás jelentősége

Ennek a fajta összehasonlításnak kizárólag annyi a jelentősége, hogy jobban megismerhetjük általa az emberi test sajátosságait, és hozzájárulhatnak a sportban az egészséges(!) versenyszellemhez. A nők és a férfiak közötti különbségekről szóló kutatások azért is kapnak nagyobb nyilvánosságot, mert egy társadalmilag érzékeny téma: az eredményeket könnyű aszerint elkönyvelni, hogy erősítik vagy gyengítik a fennálló sztereotípiákat.

Sajnos ez azzal jár együtt, hogy ez a téma tárgyilagos szemléletmód helyett rögtön érzelmi reakciókkal együtt kap helyet a közbeszédben, és egy-egy friss kutatás szerint könyvelik el valamelyik nem tagjait kollektíven éppen valamilyennek.

Ha sikerül félretenni a társadalmi berögződéseket, akkor máris láthatjuk: az említett vizsgálat legfontosabb következtetése, hogy érdemes az eredményeknek megfelelően átgondolni az edzésterveket, hiszen ezen a téren (is) máshogyan működik a férfiak és a nők szervezete.

Persze, ennek az általános alátámasztására még további kutatás szükséges.