Halálra tudod-e edzeni magad? A rabdomiolízis veszélye

A rabdomiolízis veszélye Nancy Weindruch esetének révén került be a köztudatba. A lány nem tartozott a versenysportolók közé, viszont rendszeresen járt edzőterembe, és imádott síelni, golfozni, jógázni. 2015-ben az akkor harmincéves Nancy éppen szeretett volna kipróbálni valami új mozgásformát, így amikor a testvére meghívta egy spinning órára, rögtön igent mondott rá. A félhomályban bömbölt a zene, és mindenkinek sikerült átvennie az intenzív ritmust – csak neki nem. Negyedóra múlva már érezte, hogy ez neki túl nagy falat lesz, de nem akarta feladni.

"Az oktató bátorított minket, hogy adjunk bele mindent. Én pedig a teremben körülnézve arra gondoltam, hogy meg tudom csinálni. Viszont elég hamar rájöttem, hogy az állóképességem nem teszi lehetővé" – emlékszik vissza az ominózus napra Nancy. Sajnos pont a túlsó oldalon kapott helyet, így ha idő előtt lelép, keresztül kellett volna sétálnia az egész termen. Ráadásul tartott tőle, hogy csak az oktató segítségével tudná kiszabadítani a cipőjét a pedál fogságából. Ezért inkább a legalacsonyabbra állította az ellenállást, és végigcsinálta az órát.

"Remegett a lábam, amikor leszálltam a bicikliről, de nem foglalkoztam vele különösebben. Arra gondoltam, hogy még nincs hozzászokva a testem, és majd elmúlik" – mesélni Nancy. Három nap múlva azonban alig tudott járni, és szinte képtelen volt leülni. "Valami azt súgta, hogy ez nincs rendjén" – teszi hozzá.

Egy gyors Google-keresésnek köszönhetően találkozott egy másik harmincéves nő történetével, akinek hasonló izomfájdalmai voltak egy kerékpáros edzés után, és kórházba került egy úgynevezett rabdomiolízis nevű kórkép miatt, amit röviden csak "rabdónak" – angolul "rhabdo"-nak – hívnak. Nancy ugyan nem produkálta az összes tünetet, de ez is elég volt ahhoz, hogy egyenesen a sürgősségire menjen.

Ott a laboratóriumi vizsgálatok is megerősítették, hogy valóban rabdomiolízise van. Egy hétig bent tartották a kórházban. "Annyira borzalmas volt a fájdalom, hogy émelyegtem tőle. Kibírhatatlannak tűnt. Még sohasem éreztem ilyen pokoli kínt" – idézi fel Nancy.

Egy ritka, de veszélyes kórképről van szó, ami egy kutatás szerint százezerből legfeljebb 22 embert érint.

Mi az a rabdomiolízis?

Egy szindróma, aminek az oka erőteljes izomsérülés és –károsodás. Amikor ugyanis az izmokat ilyen erőhatás éri, olyan enzimet bocsátanak ki a véráramba, ami az esetek 40%-ában súlyos terhet ró a vesékre: akadályozza a salakanyagok kiválasztását és a vizelet ürítését is.

Gyerekeknél még nagyobb kockázattal járhat, így őket fokozottan óvni kell az extrém fizikai igénybevételtől. A páciensek a megfelelő kezelés hatására általában felépülnek, ám a probléma olykor halálhoz is vezethet.

A rabdomiolízis tipikus tünetei közé tartozik az izomdagadás, az izomgyengeség, a sötét vizelet és a ritkább vizeletürítés. "Rabdót" traumás hatás, kábítószer-használat, sztatin tartalmú gyógyszer, súlyos kiszáradás és szélsőségesen magas hőmérséklet is okozhat, de mostanában egyre többen kerülnek kórházba a túlzásba vitt edzés miatt.

"Bármilyen mozgásforma előidézheti, ha van benne ismétlődő mozdulat. Főleg, ha új a szervezetnek" – fogalmaz Dr. Maureen Brogan, a New York Medical College szakértője, aki 2016-ban cikket is írt az American Journal of Medicine hasábjain 2016-ban arról, hogy a spinning órák miatti rabdomiolízis konkrétan már "közegészségügyi aggályt" jelent. Azután jutott erre a következtetésre, hogy rövid időn belül hat páciens került be hozzá emiatt a sürgősségire. A szakirodalomban utánanézve pedig rájött, hogy a 46 feljegyzett edzés miatti rabdomiolízises esetből 42 olyannál történt, aki életében először próbálta ki a spinninget.

"Ezek a páciensek magasabb kockázatnak voltak kitéve, mert valószínűleg nem szokott hozzá az izomzatuk az ilyen jellegű terheléshez, miközben új izomcsoportokat mozgattak át intenzíven. Tehát akár hobbiból sportol valaki, akár más sportágban profi, a kerékpározásra váltva kialakulhat nála ez a probléma, mert akkora terhelésnek teszi ki a comb- és a fenékizmokat" – összegzi a tényállást Dr. Brogan, aki szerint azok is veszélyben vannak, akik egy időre abbahagyják a mozgást, majd a régi elánnal vetik bele magukat újra.

"A spinning nagyszerű edzés, ha az ember fel van rá készülve. Alkalmanként akár 600-900 kalóriát is el lehet vele égetni. De aki futni kezd, az sem rögtön tíz kilométerrel kezdi. Ha úgy tenne, ő sem tudna másnap járni" – magyarázza a doktornő.

Hogyan lehet csökkenteni a kockázatot?

Az edzés miatti rabdomiolízis kialakulása az intenzitástól, az állóképességtől, a folyadékszinttől és a testhőmérséklettől függ. Jó hír, hogy a saját jelenlegi fizikai állapot reális felmérésével és némi körültekintéssel teljes mértékben meg lehet előzni.

Ehhez azonban fontos félretenni azt a fajta teljesítménykényszert, ami a kezdőknél és az újrakezdőknél igen gyakori. Az "eleve jó formában vagyok" vagy a "régen csináltam már ilyet" ugyanis nem jó érv a hirtelen extrém terhelésre. Sőt, a szélsőséges igénybevételre tulajdonképpen nincs is jó érv. A versenysportolók is fokozatosan, hosszú évek kitartó munkájával szoknak hozzá, ideális esetben állandó orvosi felügyelet mellett. Fontos tehát mindig hallgatni a szervezet jelzéseire, és csak addig feszegetni a határokat, amíg az tényleg jólesik!

Kezdőként vagy újrakezdőként egyébként is szerencsés csoportos óra helyett először egyéni edzésen részt venni, ahol a szakember állapotfelméréssel és személyre szabott tanácsadással kezd – így biztosan elkerülhető bármiféle egészségtelen terhelés veszélye. Az elégetett kalóriák számánál ugyanis sokkal fontosabb, hogy a sport valóban a test és a lélek harmóniáját szolgálja, ne pedig szenvedéshez vezessen.