5 féle cukorbetegség létezik! Meg lehet őket előzni?

Svéd és finn tudósok azért vették górcső alá ezt a szénhidrát-feldolgozási anyagcserezavart, hogy újabb lépést tehessenek az egyénre szabott megelőzési és kezelési módok felé.

A cukorbetegek száma sajnos világszerte növekszik: a legtöbb nyugati országban 20 év alatt megkétszereződött az arányuk, és a közép-európai térségben sem sokkal kedvezőbb a ráta. Fontos tudni, hogy míg a diabétesz egyik fajtájáért az életmód semmiféleképpen nem tehető felelőssé, a többi igenis szoros összefüggésben áll mind a kiegyensúlyozatlan – finomított szénhidrátokban és feldolgozott élelmiszerekben gazdag – étrenddel, mind pedig a mozgáshiánnyal.

A régi rendszerezés

Eddig kétféle cukorbetegségről beszéltek mind az orvostudományban, mind pedig a köznyelvben. Az 1-es típus egy autoimmun betegség, ami azt jelenti, hogy a szervezet védekező mechanizmusa a saját sejtek ellen fordul: jelen esetben a hasnyálmirigy inzulin-termelő sejtjei ellen, amelyek kulcsszerepet játszanának a szénhidrát-anyagcserében. Ezt a ritkább fajtát általában már gyermekkorban diagnosztizálják.

A cukorbetegek 85-90%-a viszont a jelenleg 2-esnek osztályozott, egészségtelen életvitel miatt kialakuló típusban szenved, amikor is a túl nagy arányú testzsír gátolja az inzulin megfelelő működését. Ez bármilyen életkorban megtörténhet, és a jeleket időben azonosítva akár vissza is lehet fordítani.

Az 5 új fajta

A svédországi Lund és Skåne Egyetemek munkatársai a finn Molekuláris Orvostani Intézettel karöltve összesen 5 korábbi tanulmányt vettek górcső alá, amik összesen 14 775 cukorbetegséggel diagnosztizált ember bevonásával készültek. A szakértők a résztvevők vérképét és genetikai jellemzőit is megnézték.

Ennek alapján 3 súlyosabb és 2 enyhébb változatot tudtak határozottan elkülöníteni egymástól:

1. Súlyos autoimmun cukorbetegség, ami nagyjából a mostani 1-es típusnak felel meg, és a páciensek 6-15%-át érinti.
2. Fiatal inzulinhiányosok, akiknek magas a vércukorszintje, rossz az inzulintermelése, és középsúlyos az inzulinrezisztenciája. Ők a minta 9-20%-át tették ki, és náluk volt a legmagasabb a szövődményként látáskárosodottak aránya.
3. Túlsúlyosak erőteljes inzulinrezisztenciával. 11 és 17% közötti arányuk mellett közöttük volt a legtöbb szövődményes vesebeteg.
4. Elhízott cukorbetegek, akik nem inzulinrezisztensek ugyan, de viszonylag fiatalon jelentkezett náluk a diabétesz enyhébb formája. Hányaduk 18-23%-ra tehető.
5. Idősek enyhe cukorbetegséggel. Ők adták a minta 34-47%-át.

A Lancet Diabetes and Endocrinology című szakfolyóiratban megjelent eredmények szerint az 5 fajta genetikailag jól elkülöníthető, és nincs olyan génmutáció, amivel mindegyik tetten érhető. Ez arra enged következtetni, hogy nem egyetlen egy betegség 5 stádiumáról beszélhetünk, hanem tulajdonképpen 5 különböző kórképről, amiknek a köznyelvi gyűjtőneve a cukorbetegség.

Miért fontos ez?

Egyrészt azért, hogy az érintettek megfelelő kezelésben részesülhessenek. A tanulmány szerzői ugyanis úgy vélik, hogy a jelenleg 2-es típusú cukorbetegként nyilvántartott pácienseket nem lehet egy kalap alá venni, és egyéni terápiával sokkal hatékonyabb eredményt lehetne náluk elérni. Ehhez azonban további – még nagyobb mintán végzett – kutatásra van szükség.

Másfelől pedig finomítani lehet a megelőzésre iányuló stratégiákat. Ha egy egyszerű vérvétellel már kisgyermekkorban kideríthetjük, hogy ki melyik fajtára hajlamos, aszerint lehet alakítani az életmódot. Vannak ugyanis, akik eredendően fogékonyabbak az inzulinrezisztenciára, míg mások kevésbé, viszont ettől még figyelniük kell a súlyukra, mert már kisebb súlyfelesleg is a szénhidrát-anyagcseréjük felborulását okozhatja.

Akkor mit lehet tenni a megelőzésért?

Az autoimmun típust – a többi autoimmun eredetű betegséggel egyetemben – a tudomány jelenlegi állása szerint nem lehet megelőzni. A többit viszont kivétel nélkül igen!

Ez azt jelenti, hogy ha a prevenció módjairól mindenki tudna, és be is tartaná az előírásokat, akkor legalább 85%-kal csökkenteni lehetne a cukorbetegek számát a világban. Ezzel tízmilliók életminősége javulna számottevően, illetve elképesztő pénzmennyiség szabadulna fel valamennyi ország egészségügyi büdzséjében.

Noha a 85%-os arány a gyakorlati megvalósítás akadályai miatt valószínűleg sajnos utópia marad, mégis van esély a számottevő javulásra.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint elsősorban a testtömegindex (BMI) megfelelő szinten – tehát 25-ös érték alatt – tartásával, továbbá a has- és deréktáji zsírpárnák megelőzésével vagy leadásával lehet a legtöbbet tenni a nem autoimmun cukorbetegség prevenciójáért.

A sportnak ebben kiemelkedő szerepe van, ugyanis akik hetente legalább ötször 20 percig elérik a korukhoz viszonyított maximális pulzusszám 80-90%-át, azoknál akkor is jelentősen csökken a diabétesz kockázata, ha jelentős súlyfelesleggel küszködnek.

Fény derült arra is, hogy a telített zsírsavak és a transzzsírok fogyasztása inzulinrezisztenciára való hajlammal jár együtt; míg azoknál, akik egyszeresen vagy többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag étrendet folytatnak, kedvezőbb az éhgyomri vércukorszint.

Külön érdekesség, hogy a finomított szénhidrátok túlzott bevitele kortól, BMI-től, dohányzástól és testmozgástól függetlenül is növeli a cukorbetegség kialakulásának veszélyét.

Ez felhívja a figyelmet az úgynevezett "skinny fat" problémára. Arra, hogy normális vagy akár kifejezetten vékony alakkal is lehet az embernek anyagcsere-problémája a nem megfelelő táplálkozás miatt.