9 ok, amiért a mostani újévi fogadalmadat is bukhatod

1. Le akarod sprintelni a maratont 

Ha változásra vágysz, az jó. Felismerted a szükségességét, tehát megvolt az első lépés. Természetes, hogy a szíved mélyén máris meg szeretnéd valósítani az egészet, és akár egy csettintéssel eljutni a végeredményhez. Csakhogy a mondás szerint Rómát sem egy nap alatt építették, így nagyobb cél esetén valószínű, hogy egy kicsit kitartóbban kell érte dolgozni.

Ami nem szalmaláng típusú lelkesedést jelent! Szuper, ha teljes erőbedobással veted bele magad a változáshoz szükséges intézkedésekbe, viszont vigyáznod kell, hogy későbbre is maradjon a "kakaóból", különben szomjas maradsz a végére. Szóval bátran vedd tudomásul, hogy ez egy olyan verseny, ahol már azzal győzöl, hogy egyáltalán elindulsz. Mégpedig saját magadat győzöd le, s a világon nincs ennél nagyobb siker.

2. A farokkal csóváltatod a kutyát

Már kinézted a fél vagonnyi "tápkieget", ami segít majd a csúcsforma elérésében? Alaposan utánanéztél, melyik mire jó, és alig várod, hogy mind egyszerre hasson? A tájékozódás dicséretes, csakhogy a várva várt termékek dobozán ott fog díszelegni egy aprócska felirat, ami magában foglalja a lényeget. Ez valami olyasmi lesz, hogy "nem helyettesíti a kiegyensúlyozott táplálkozást". Hanem kiegészíti, mint ahogy a nevében is benne foglaltatik.

Úgyhogy ne a farokkal csóváltasd a kutyát, és ne a tetőtérnél kezdd a ház építését, különben az eb jól megharap, a kecó pedig rád fog omlani.

3. Nem hiszel magadban

Ha eddig sem sikerült elérni a nagy célt, miért pont most sikerülne, igaz? Eleve nem sok sikerrel kecsegtet az a fogadalom, aminek a megvalósulásában nagyjából annyira hiszel, mint a Mikulásban vagy a húsvéti nyusziban. És ha nem hiszel a megvalósulásban, akkor tulajdonképpen a saját szándékodat, kitartásodat vonod kétségbe.

Jó hír, hogy ezzel a negatív berögződéssel bármelyik pillanatban felhagyhatsz. Bármikor megajándékozhatod magad a hiteddel és a bizalmaddal. Nem azért nem jött össze eddig, mert elrontottad – hanem azért, mert akkor még nem jött el az ideje. Te döntesz, mikor jön el.

4. Többet agyalsz, mint cselekszel

Fejben már annyit edzettél, hogy alaposan elfáradtál és meg is éheztél? Órákig gugliztál a tökéletes edzésterv után, és gondosan kiszámoltad a számodra ideális diéta összes mintaétkezésének kalóriatartalmát?

Ez mind nagyon szép, csakhogy az embert alapvetően a cselekedetei határozzák meg. Magyarán nem az számít, min töprengsz, hanem hogy mit teszel meg. Ne is próbáld tagadni, hogy ez a nagy tervezgetés leginkább időhúzás, mert addig se kell semmi érdemlegeset csinálni. Ráadásul még a lelkiismeretedet is megnyugtatja, hiszen olyan érzés, mintha tényleg dolgoznál valamin.

5. Nem fogadod el, hogy a változás egy folyamat

Ha szükséges rosszként tekintesz az előtted álló hónapokra, s eleve úgy érzed, hogy kínlódnod kell a sikerért, akkor ne csodálkozz rajta, ha ennek megfelelően sikerül a dolgokat megélni. Nem csoda, ha kábé január közepéig bírod a szenvedést. A fogadalom teljesítése azoknak szokott sikerülni, akik a célra szegezik ugyan a tekintetüket, de közben figyelnek rá, hogy az odáig vezető út is kellemes legyen.

Ha tehát a régi alakod visszaszerzése a cél, vagy minden eddiginél jobb formába szeretnél kerülni, akkor felejtsd el az ízetlen kajákat és a kötelességszerű verejtékezést! Csempéssz olyan falatokat a tányérodra és olyan mozgásformákat az edzéstervedbe, amiktől már most az élet császárának érzed magad. Nemcsak a célért jár jutalom, hanem azért is, hogy jó úton haladsz.

6. Túlságosan erőlteted a dolgokat

Ha az előző pont nem valósul meg – tehát nem tudod elfogadni a változás időbeli mivoltát –, akkor biztos, hogy le akarod rövidíteni az utat. Sajnos előfordulhat, hogy emiatt még az önkínzástól sem riadsz vissza. Csak ez negatív választásnak számít, kudarccal szokott járni.

Tévedés, hogy a cél mindig szentesíti az eszközt, mert a koplalással vagy a fájdalmas túlterheléssel járó sportolással kárt okozol magadnak, pedig egészséges és szép testet szeretnél. Szóval pont az ellenkező irányba haladsz ahhoz képest, amit el akarsz érni. Ez a fajta erőlködés nagyjából olyan, mintha Budapestről kétszázzal indulnál el kelet felé, mert tizenöt perc múlva Bécsben óhajtasz kávézni.

7. Nem figyelsz a haladásra

Az átváltozást keretező "előtte-utána" képek nagyon látványosak tudnak lenni. A kitartásod viszont seperc alatt el fog párologni, ha nem becsülsz meg minden újonnan kirajzolódó izmocskát vagy leolvadó centit. Amikor mindig csak azt nézed, mi hiányzik a célhoz, akkor úgy tekintesz magadra, mintha még mindig nem lennél elég jó. Pedig, ha mindennap teszel valamit magadért, akkor a jelenlegi lehetőségekhez képest igenis a legjobb tudsz lenni.

Nyugodtan készíts magadról kéthetente pár státuszfotót. Azok majd a mérlegnél és a csalóka tükörnél is jobban megerősítenek benne, hogy akármeddig tart még az út, érdemes rajta tovább haladnod!

8. Nincs szurkolótáborod

Teljesen egyedül vágsz bele a fogadalmad megvalósításába? A körülötted lévők csak hümmögnek, vagy rosszabb esetben lemondóan legyintenek? Vagy van, aki az elején fogja a kezedet, csak menet közben feladja, mert az ő ideje még nem jött el?

Ne aggódj, az egyedüllét csupán illúzió! Biztos, hogy annyi sorstársat tudhatsz magad mellett, ahányat csak szeretnél. Mindössze a megfelelő helyen kell őket keresni! Blogok, fórumok és Facebook-csoportok ezrei várják, hogy összeköthessenek téged azokkal, akikkel közös szándék vezérel. Ez a fajta pozitív kapocs akár még személyes ismeretség nélkül is az egekig emelhet.

9. Nem tudod, miért strapálod magad

Miért szeretnéd elérni a célodat? A "ki ne szeretne bomba formába kerülni?" nem válasz! Fontos, hogy tisztában legyél a vágyad okával. Semmiféleképpen sem ciki, akármi is legyen az. Nem baj, ha a másik nemnek szeretnél jobban tetszeni, vagy akár a sajátodnak. Nem baj, ha ezzel szeretnéd végleg lerázni magadról a gyermekként eltűrt csúfolódásokat. És az sem baj, ha van egy példaképed, akire hasonlítani akarsz.

Csak ismerd meg azt a bizonyos belső mozgatórugót, és használd fel tudatosan!