Éjszakai evés szindróma: nem egy rossz szokás, hanem táplálkozási zavar

Akkor beszélünk éjszakai evészavarról – vagy más néven „éjszakai evés szindrómáról” –, ha valaki az egész napi kalóriamennyiség legalább 25%-át az esti főétkezés után viszi be. A probléma sajnos alvás- vagy emésztési zavarokhoz is vezethet.

Az éjszakai evés szindrómára hasonlít ugyan az „alva evés” néven is ismert speciális, alváshoz köthető táplálkozási zavarra (SRED, vagyis sleep-related eating disorder), ám mégis másfajta kórképről van szó. Az a különbség a kettő között, hogy míg az éjszakai evés szindrómával élők tudatában vannak, hogy felkelnek éjszaka lakmározni, addig az alváshoz köthető táplálkozási zavarban szenvedőknek gyakran fogalmuk sincs róla, hogy felriadnak és falatoznak.

Ez első olvasásra akár viccesnek is tűnhet, ám a legkevésbé sem az. Ha belegondolsz, hogy az érintettek akár veszélyes – nem ehető! – dolgokat is elfogyaszthatnak álmukban, ami a nem várt súlygyarapodásnál is komolyabb következményekkel járhat.

Kinél alakulhat ki az éjszakai evés szindróma?

Az eddigi megfigyelések alapján a férfiakat és a nőket is egyaránt érinti, ám gyerekeket általában nem. Becslések szerint az emberek 1-2%-a élhet ezzel a rendellenességgel.

Sokkal gyakoribb azoknál, akik jelentős súlyproblémával küszködnek. A gyomor bypass műtéten átesettek 28%-áról feltételezik, hogy élete valamely pontján megtapasztalja, milyen az éjszakai evés szindróma. (Ennek a visszafordíthatatlan sebészeti beavatkozásnak – a „fogyasztó műtétek” egyik elterjedt típusának – az a lényege, hogy csökkentik a gyomor térfogatát, mégpedig úgy, hogy annak felső részét összekötik a vékonybél középső szakaszával.)

Az éjszakai evés szindróma nagyobb számban érinti a tizenéveseket és a húszas éveik végén járókat. Pszichiátriai kezelés alatt álló betegeknél tízszer nagyobb a kockázata, főleg a szerhasználóknál. A pszichotróp gyógyszereket (például atipikus antipszichotikumokat) szedőknél ugyancsak nagyobb az éjszakai evés szindróma kialakulásának veszélye, hiszen az éhség és a jóllakottság érzésének szabályozása náluk másképpen működhet.

Az éjszakai evés szindróma tünetei

Az éjszakai evés szindrómához gyakran hangulatzavar is társul, például depresszió, így akik ebben szenvednek, negatív színben látják saját magukat. A rendellenes viselkedés többnyire abban nyilvánul meg, hogy az érintettek bizonyos időközönként felébrednek egy kis nassolás erejéig, ami nemcsak evés lehet, hanem ivás is.

Az éjszakai evők hajlamosak úgy tekinteni a táplálkozásra, mint egy eszközre a visszaalváshoz, ha felriadnak álmukból. Az eddigi kutatások szerint nem elsősorban kiadós csemegét választanak, hanem átlagosan 270 kilokalória körülit, habár ez éjszakánként többször is elfogyasztva már jelentős mennyiség. Az érintettek elsősorban a szénhidrátokat kedvelik. Az érem másik oldala, hogy cserébe nem különösebben éhesek reggelente, így délelőtt az átlagosnál kevesebbet esznek.

Az éjszakai evés szindróma hormonális egyensúlyzavarral is összefüggésben állhat, vagy akár genetikai oka is lehet az erre való hajlamnak. Az alvás és az ébrenlét ciklusának szabályozásáért felelős melatonin hormon szintje jelentős mértékben megváltozhat azoknál, akik éjszakai evés szindrómában szenvednek. A melatoninszintet egyébként a szervezet belső órája szabályozza normális esetben.

Az éjszakai evés szindróma veszélyei

Aligha meglepő, hogy mivel az érintettek könnyen túlehetik magukat, és nem tervezett módon jelentős kalóriamennyiséget vihetnek be a szervezetükbe viszonylag rövid idő alatt, ezért emelkedik náluk az elhízás kockázata, s vele együtt a szív- és érrendszeri megbetegedéseké, a magas vérnyomásé és a cukorbetegségé.

Fontos tudni, hogy az említett krónikus betegségek akár elhízás nélkül is kialakulhatnak – tehát a veszélyük enyhe túlsúly vagy akár normális testsúly esetén is fennáll.

Az éjszakai evés szindróma kezelése

Ilyenkor terápiára van szükség a megszokott táplálkozási magatartásminták megváltoztatásához, ami jellemzően összefügg a szégyenérzettel.Gyakran előfordul, hogy krónikus stressz az éjszakai felriadás oka. Ilyenkor fel kell tárni az emögött meghúzódó tényezőket is.

A nem kívánt magatartásminták felülírására hatásos lehet a kognitív viselkedésterápia, a beszédterápia vagy a dialektikus viselkedésterápia – a hangulatingadozások kezelésének elsajátítására pedig az interperszonális terápia. A megfelelő megoldás kiválasztásához és alkalmazásához azonban mindenképpen szakember kell.

Ha tehát a tünetek alapján magadra ismertél, és változtatni szeretnél, ne habozz pszichológushoz fordulni! Ezzel egyidejűleg természetesen megteheted a szükséges lépéseket az általános stresszoldás, a kiegyensúlyozottabb étrend, a rendszeres testmozgás és egy összességében egészségesebb életmód felé.

Kicsit kényesebb a helyzet, ha a szeretteid egyikére ismertél rá, aki látszólag mit sem sejt a probléma jelentőségéről, vagy egyelőre nem akar róla tudomást venni. Ne gondold túl a dolgot: ha elég közeli kapcsolatban vagy valakivel ahhoz, hogy tisztában legyél az éjszakai viselkedésével és a táplálkozási szokásaival, akkor nyugodt körülmények között – semmiképpen sem kutyafuttában! – megemlítheted neki, hogy olvastál egy ilyen problémáról, sőt akár a cikket is elküldheted neki bármilyen négyszemközti kommunikációs csatornán. A lényeg, hogy megértő és elfogadó kontextusban tudomást szerezzen az éjszakai evés szindróma létezéséről, veszélyeiről – és arról is, hogy van jól bevált megoldás, csak segítséget kell kérni hozzá.